俺様日記、その二

Egyrészt, visszatért a kedvenc menzánkba a kedvenc karaage-menünk, másrészt az elmúlt héten három programom is az evésről szólt, úgyhogy értekezek még egy kicsit a japán ételek világáról. Múlt héten szombaton - dobpergés - meg lettünk hívva a koliba egy cserediákoknak szervezett bulira. Kaját-piát vinni kellett, ennek köszönhetően viszont felfedeztem a Donkiban egy nagyon finom mangólevet. *---* A többiek is teljesen rákattantak, ha jól láttam, az fogyott el legelőször. A buli maga nem volt rossz, próbáltam sok emberrel beszélgetni picit, csak odajutni volt nehézkes. A lengyel lánnyal beszéltük, hogy együtt mennénk, de én először mentem arra, neki meg meghalt a tapifonja félúton. Úgyhogy egy órát kavarogtunk a környéken és kerestük a megfelelő utcát. A kolis bulinak este 9-kor vége is lett, de a többiek utána továbbmentek inni egy kocsmába. Arra én már nem mentem, mert éjfél előtt nem lett volna vége és akkor meg már nem tudtam volna busszal hazajutni. A változatosság kedvéér...

Ez a bejegyzés azért született, hogy megnyugtassam a szent családot, hogy még nem tértem át a fényevésre. Ha esetleg ilyesmiken gondolkodtak volna. Továbbá nem, nem fogytam le betegesen, eddig sem voltam az az etióp menekült alkat, a fogyókúra pedig sosem volt az én világom. *3* Bár a kínaiaknak más a véleménye, szerintem a menzakaja finom. Főleg a legutoljára felfedezett ebédlő, amiről már egyszer írtam. Sokat adnak, jól fűszerezett és van süti. (: Már gyakorlatilag minden nap ott ebédelünk Dorinával. Hétfőn rántott garnéla volt a menü A szokásos karaage-kupac Egy kis kitérő a kínaiakhoz: úgy látszik, megismétlődik az 4 évvel ezelőtti eset. Mármint, hogy először a kínaiakkal barátkozom össze, aztán a koreaiakkal, majd végül esetleg sort kerítek a japánokra is. :D Ugyanis hétfőn óra után összefutottam az adott ebédlőben egy kínai csoporttal és teljesen maguktól (!) meghívtak, hogy üljek az asztalukhoz. Sőt, maguk között is átváltottak japánra, hogy értsem. ...

Ma elmentünk egy helyi templomba, a Rinzai-jibe (臨済寺), egyrészt egy zen-gyakorlaton részt venni, másrészt helyi iskolásokkal találkozni. A gyerekek is nagyon cukik voltak és a meditáció is jól esett, mert az elmúlt héten minden nap sikerült kiakadnom valami apróságon. (Kedves tutorom, mi a csudának létezel amúgy egyébként, ha minden kérdésemre az a válasz, hogy kérdezzem meg az egyetemi TO-t vagy intézzem el a "megszokott" módon?? Jaj, és úgy örülök, hogy a nagy semmire még pénzt is kapsz az egyetemtől, jövőre jelentkezem én is tutornak.) A templomban egy idő után már nem éreztem a lábaimat, hideg is volt, ráadásul a sok földön üléstől el is zsibbadtam. A templomlátogatás után, lélekmelengetőnek ismét megcéloztuk a Shizuoka 109-et, és jól bevásároltunk. Továbbra sem tudom felfogni, miért nem képesek a házak falába valami hőszigetelő réteget beépíteni, ha már központi fűtés nincs... Először a Uniqloban vettem egy jó szőrös melegítőfelsőt, papucsot és egy Moomino...

Aki járt már Japánban, biztosan találkozott ezzel a szelektív hulladékgyűjtésnek nevezett rémálommal. Mármint nem magával az elképzeléssel van nekem személyesen problémám, hanem a kivitelezéssel. Egyre jobban meggyőződök róla, és ezt a szemétgyűjtés példája is alátámasztja, hogy Japán minden, csak nem jól szervezett. Akárki akármit mond. 1) A szemétgyűjtés nem egy országosan egységes rendszer. Sőt, itt Shizuokában pl. kerületenként különbözik, hogy mit hova lehet bedobni és milyen zacskó használható fel szemétgyűjtés céljára. Elvileg ha olyat teszel a zacskóba, amit nem lenne szabad, visszahozzák az ajtód elé. Itt már csak azt nem vágom, hogy ezt hogy csinálják, amikor nevet és címet nem kell a zacsira ráírni. -_-" 2) A szemléletmód a "gyűjtsünk mindent külön, de igazából minden mehet egybe". Vagyis alapvetően szinte mindent éghető hulladéknak (燃えごみ) lehet tekinteni. Első nap kaptunk az egyetemtől egy tájékoztató füzetet, hogy mit hova kéne dobni, de sokszori olvasá...

Eheti képek: Hétfőn - ha már Kulturális Nap volt - elmentünk múzeumba Azért a kávé és a süti nem maradhatott el Taiwani étterem menü :3 Szép lassan őszülünk Nóritól kaptam nyuszis képeslapot *---* Behold! Hello Kittys ceruzaelem és egyéb cukiságok

Jön a szokásos szombati beszámoló a heti kirándulásainkról. まず Először is, a hét felfedezése, hogy van még egy menza a sulin belül. Eléggé eldugott, kisebb a hely is, mint a többiben, cserében hangulatosabb és rajtunk kívül egy külföldi arcot sem láttunk. Itt komplett menüket adnak, nincsenek plusz kaják kipakolva, ellenben van süti. :3 Sajttortát akartam enni, de persze az elfogyott, mire odaértem, így hát maradt a sütőtökös krémes, a Halloween jegyében. それで Aztán, pénteken sulis kirándulásként elvittek minket megnézni az Utcai Mutatványosok Világbajnokságát (大道芸ワールドカップ). A Sunpu-jo parkban volt felállítva több színpad, meg egy rakat kajálda. *----* Ezek ingyenesek, de akik szántak rá pénzt, azoknak volt külön Premium Stage is. Persze minket is be kellett fizetniük rá, bár ne tették volna. Az még csak egy dolog, hogy az egyetlen értékelhető produkciót azok nyújtották, akik zombinak öltöztek és a Ghostbusters zenéjére csináltak egy akrobatikus-táncolós számot, de hogy kö...