俺様日記、その二

Elköltöztem!!! Ezt is megértük végre. Március 12-én (szombaton) megkaptam végre az értesítést az ösztöndíj meghosszabbításáról, úgyhogy utána villámtempóban leszerveztem a lakásfoglalást és a költöztető céget is. A céget, amiről az előző posztban meséltem, természetesen nem hívtam vissza. A második cég először 150-et mondott, aztán megkérdezték, hogy mennyi lenne a büdzsé. Mivel először költöztem, ezért sok fogalmam nem volt, ez mennyibe szokott kerülni, de 100 felett igazából nem lett volna értelme magammal vinni a cuccaimat. Akkor gyorsan mondtak 97-et. :D A győztes pedig egy harmadik cég lett, akikkel telefonon egyeztettem és elsőre azt mondták, hogy 60-ból megoldják. Ráadásul a mosógépemet is elvitték ingyen.  Jaj igen, mert a mosógép pont egy héttel a költözés előtt döntött úgy, hogy elromlik, és itt természetesen nem lehet csak úgy kidobni. Nem láttam értelmét újat venni, és amúgy sem szállították volna el a régit. Itt egy arra szakosodott céget kell felhívni, ha valami ...

Még mindig a költözés lebonyolításával bajlódom. Úgy érzem magam, mintha beszippantott volna egy fekete lyuk, habár lehet, hogy az csak a japánok fejében van. Viszont ma sikerült megint annyira felhúznom magam az egész mindenségen, hogy muszáj most már papírra vetnem. Hátha tudok ma éjjel aludni. Először is, még mindig nem kaptam semmi hírt arról, hogy meghosszabbítják-e az ösztöndíjamat. Amit eredetileg február végéig ígértek. Aztán március elejéig. Ma ugye 10-e van. Ezért nem haladok a beiratkozási papírokkal sem, bár elküldtem a múlt héten, amit tudtam, de 100%, hogy vissza fog jönni egy hiánypótlásra felszólító levél. Ugyanis elvileg vagy befizetem a beiratkozási díjat, vagy küldök papírt arról, hogy ösztöndíjas vagyok, és nyilvánvalóan jelen helyzetben egyiket sem tudom megtenni.  Ugyanezen oknál fogva maga a lakáskeresés is akadozik, mert hogy kössön meg az ember lánya egy két éves szerződést, ha nem tud semmit a bevételeiről. Mindenesetre elkezdtem bújni a hirdetése...