俺様日記、その二

Ismét autópályás kép Bambik!!! Mielőtt még valaki azt gondolná, hogy azért választottuk Nara környékét a tavaszi kirándulásunk céljául, mert világörökségi helyszíneket akartunk nézni, szétfoszlatom ezt az elképzelést. Nem, szimplán a szarvasokért mentünk :D Ismételten a buszos utazás tűnt a legolcsóbbnak, bár a jegyvásárlás természetesen nem ment bonyodalmak nélkül. Már meg sem lepődtünk. (: Innen nincs közvetlen járat Naráig, úgyhogy először a nagojai átszállásos verzióban gondolkodtunk. Aztán a boltban a néni lebeszélt, mert csak 15 percünk lett volna átszállni odafelé, és a távolsági busz valamiért mindig késik. Inkább azt ajánlotta, hogy menjünk el Kiotóig, és onnan vonatozzunk. Mivel nem volt nagy különbség az árban, beadtuk a derekunkat. Odafelé tényleg jól is jártunk, visszafelé viszont csak esti busz volt, és annyit késett, hogy nem értük el az utolsó buszunkat az állomásról és taxiznunk kellett hazáig. Sebaj, azt is megtanultuk, hogy visszafelé mégiscsak érdemesebb le...

Gondolkodtam egy darabig, hogy a címben milyen szót használjak, aztán valahogy az odú maradt. Mégiscsak jobban hangzik, mint a luk. Bár az jobban fedi a valóságot, hiszen a lakás területe nagyjából 16 négyzetméter. A szobával már sikerült megbarátkoznom, a konyha és a fürdő továbbra is olyan borzasztó, mint amilyennek első pillantásra tűnt. Már akkor sem tetszett, amikor az egyetem elküldte a képeket, hogy ez lesz, csak nem lehetett velük vitatkozni semmiről. Sötét és szűk és nyomasztó. Ellenben minden hónapban látok az irodában egy csomó jobb lakáshirdetést kifüggesztve, csak biztos külföldieknek tilos beköltözni. A folyosó és a bejárat. A mosógépnek csak kint van hely, ez is valami japán sajátosság lehet. A szomszédok és a ház mögötti domb, a mosógép mellől fényképezve:  A futonom és lö birka: A futon másik vége, könyvespolc, hősugárzó, miegyéb: Kilátás az ablakból: Az íróasztal és környéke. Lehet ideje lenne lassan leszedni az őszi faleve...

Autópálya a tengerparton Ideje valami programot keríteni jelszóval meglátogattam Annát a hétvégén. A tervezési folyamat is több hétig eltartott, mert ő hét közben dolgozik, és a hétvégéje sem mindig szabad, nekem meg ugye igazodnom kell a vezető tanáromhoz. Közben kiderült, hogy egy másik barátnőm is Tokióban lesz akkortájt, úgyhogy az eredetileg eltervezett programba még egy módosítást be kellett építeni.  Mikor sikerült nagyjából megbeszélni mindent, elmentem jegyet venni. A szükséges utazási időt és az árakat összehasonlítva most a busz mellett döntöttem. 3 és fél óra volt nagyjából az út - amúgy azért ennyi, mert dugó van Tokióban - amit még kibírhatónak ítéltem. A jegyvásárláskor pedig még meg is lepődtem, mert diákkedvezmény természetesen a buszra sem jár, viszont van retúrjegy-kedvezmény. o(^-^)o Egyirányba 2930 jen lett volna a buszjegy a honlap szerint, de így 4600 jent fizettem a retúr jegyért. *Emlékeztető: a shinkansen decemberben egyirányba került 7000 jenbe. ...