Útinapló: Hokkaidó
Alacsonyan lógnak a pókok, ősz van. Eddig szerencsére még egyik sem akart szorosabb barátságot kötni velem, de csak idő kérdése, mikor futok bele teljes erővel egy hálóba. Most, hogy egy hónapja tart az új félév, ráeszméltem, hogy lassan illene befejezni a nyári szünetről szóló beszámolókat. Augusztus végén elutaztunk Dorinával Hokkaidóra, Nórit meglátogatni. Eléggé utolsó pillanatban mentünk, mert szeptember 2-án jöttünk haza, Nóri pedig csak 4-éig volt Sapporóban. A repülőjegy (retúr) egyébként olcsóbb volt, mint a shinkansen jegyem Hiroshimába (egy irányba), de lehet, hogy ezt már meséltem. A Narita 3-as terminálról mentünk, amiről egészen eddig én pl. azt sem tudtam, hogy létezik. A japánok nem szívbajosak, ha légibiztonságról van szó, konkrétan senkit nem érdekelt, hogy én ki vagyok és mit akarok magammal felvinni a gépre. Semmilyen személyazonosító iratot nem kértek el, és a kézipoggyász méretét sem ellenőrizték. Én pedig még előre paráztam, hogy a bőröndöm nem fog ...