俺様日記、その二

A legjobb dolog, ami külföldiként egy idegen országban történhet az emberrel, az az ügyintézés. Ezért kérem a nagyérdeműt, hogy örüljön velem, mert amióta visszatértem Japánba, szinte mással sem telnek a napjaim. Íme egy kis összefoglaló: Isztambul felett A telefonom egy nappal a hazaút előtt úgy döntött, hogy ő márpedig most elromlik. Elmentem még vele a docomo-hoz, de nem tudtam ott hagyni javítani, mert a cseretelefont csak max. 30 napra lehet elhozni. Először csak az érintőképernyő teteje nem reagált, nem tudtam lehúzni az állapotsort, aztán ismét utazás előtt egy nappal az alsó sor is megadta magát. Ergó nem tudtam az ablakok között sem váltani már. SOS el is vittem leadni rögtön érkezés után másnap. Több mint két hétig volt javításon, de szerencsére meg tudták csinálni, ráadásul ingyen. Nem dobtam le, vizes sem lett és még volt rajta garancia, de nem is kötekedtek a boltban. Kaptam körtét a szomszédnénitől Aztán volt pár köröm a gázszolgáltatónál. Az ingatlanirod...

Bő két hónap kihagyás után újra jelentkezem. Közkívánatra (=Csanád kérte) beszámolok a nyári szünetről. Nem mintha tudnék bárkinek is újat mondani, de azért legyen lejegyezve ez is. Szóval otthon voltam a nyáron. (: Szép volt, jó volt, mennék máskor is, csak valaki szánjon meg egy repjeggyel. Augusztus 9-én este repültem, ami itt a vizsgaidőszak utolsó napja is volt. Utólag rájöttem, hogy akár mehettem volna korábban is, mert amúgy sem tartottak vizsgát semmiből. Na mindegy. Háztól házig 27 óra volt az út, hazaértem, lezuhanyoztam, ebédeltem, aztán fél 9-ig aludtam. Utána megvacsoráztam és visszafeküdtem aludni másnap reggelig. Ezzel szerencsére le is tudtam az időeltolódást. Visszafelé rosszabb volt, pedig akkor ráadásul estére érkeztem meg és rögtön dőlhettem az ágyamba. Az isztambuli átszállás nem volt vészes, visszafelé még az útlevelemet sem csekkolták le, leszálltam a gépről és egyből bent is voltam az indulási oldalon. Ilyennel még sose találkoztam, egy darabig keringtem ot...