Bő két hónap kihagyás után újra jelentkezem. Közkívánatra (=Csanád kérte) beszámolok a nyári szünetről. Nem mintha tudnék bárkinek is újat mondani, de azért legyen lejegyezve ez is.
Szóval otthon voltam a nyáron. (: Szép volt, jó volt, mennék máskor is, csak valaki szánjon meg egy repjeggyel. Augusztus 9-én este repültem, ami itt a vizsgaidőszak utolsó napja is volt. Utólag rájöttem, hogy akár mehettem volna korábban is, mert amúgy sem tartottak vizsgát semmiből. Na mindegy. Háztól házig 27 óra volt az út, hazaértem, lezuhanyoztam, ebédeltem, aztán fél 9-ig aludtam. Utána megvacsoráztam és visszafeküdtem aludni másnap reggelig. Ezzel szerencsére le is tudtam az időeltolódást. Visszafelé rosszabb volt, pedig akkor ráadásul estére érkeztem meg és rögtön dőlhettem az ágyamba. Az isztambuli átszállás nem volt vészes, visszafelé még az útlevelemet sem csekkolták le, leszálltam a gépről és egyből bent is voltam az indulási oldalon. Ilyennel még sose találkoztam, egy darabig keringtem ott, hogy biztos, hogy jó irányba indultam-e el a folyosón.
Előre örültem, hogy otthon nem lesz pára, nem kell megfulladni. Ez be is jött, mert kellemesen hűvös volt végig (és szerencsére szép idő), ellenben minden nyavalya egyszerre tört rám. Mondjuk az sem segített, hogy megfáztam a légkonditól (mint mindig), de kb két napba telt otthon, és bedugult az orrom, begyulladt a szemem és kijött az ekcémám is. Ezek a tünetek stabilan tartották magukat egész végig, kivéve az a két hetet, amíg Budapesten voltam. Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy mióta visszajöttem, nem viszket a szemem és kapok levegőt is. Az ekcéma bizonyos pontokon még kitart, mert mindent, ugye, nem lehet. (: Azt hiszem, még sose voltam ennyire hálás a párás levegőért.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése