俺様日記、その二

Meg a közepe is. Meg az eleje is. 2016 sok szempontból elég ramaty év volt, ettől függetlenül minden hónapban megcsillant a remény, hogy ez az év összességében akár még jó is lehet. Ezekből gondoltam szemezgetni ebben a bejegyzésben. Újabban kollázs appokkal játszom Január: hegymászással indítottam az évet! (: Ilyet még nem csináltam, általában jóízűen durmolok a paplan alatt. Ugyan a napfelkeltéről lecsúsztam, akkora puding vagyok, de végül is felmásztam a hegy tetejéig. Fent kaptam vaddisznó-nyársat, lent a szentélyben pedig édes szakét. Február: levadásztam két shiba kutyát és elmentem velük kirándulni a Fujihoz! (: Hó természetesen nem volt, de jó volt kimozdulni. Mindeközben lázas lakáskeresés folyt.  Március: a hónap végén elköltöztem Shizuokából (mondjuk ez annyira nem volt jó), de még előtte elmentem a taikósokkal Disneyland-be! A Disney Sea-ben már voltam korábban, a "simában" viszont most először. Hasonlóan cuki volt, nekem való minimális hullá...

Itt van december 24-e délután, feldíszítettem a karácsonyfát, elővettem egy adag bejglit a mélyhűtőből (ezúton is köszönöm a hitközség nevében az adományokat), és fahéjas-szegfűszeges szappannal várom a karácsonyt. Este csinálok majd forralt bort is, ami immáron harmadik éve hagyomány nálam. (: Hó nincs, ellenben olyan jó az idő, hogy tegnap melegem volt a vékony kabátomban. Úgy gondoltam, hogy karácsony alkalmából megörvendeztetlek benneteket is egy bejegyzéssel, ha már egy kivételével senkinek a csomagja nem ért haza karácsonyig (bocsi). A decemberem nagyjából kimerült két fő programban: kiselőadást gyártottam, közben pedig karácsonyi ajándékokat vadásztam. Azért remélem, előbb-utóbb megérkeznek haza... A maradék időbe sikerült azért bepréselnem három programot. Vettem mikulásvirágot is Először is, voltam operában. Egy belga társulat csinálta meg az előadást Kawabata Nemureru bijo  című novellájából. Előzetesen az érdekelt, hogy fogják megoldani, hogy operát énekeljenek...

Jön a tél, most már kétségtelen, ugyanis múlt héten csütörtökön hóesésre keltem! Persze nem maradt meg, de gyönyörű nagy pelyhekben szállingózott kora estig. Ennek muszáj egy külön bejegyzést szentelnem, ugyanis 3 éve nem láttam havat élőben. (: Reggel az ablakból Útközben A kampuszon Holnap érkezik egy új cserediák Észtországból, akit én fogok pátyolgatni. El kell vinnem beiratkozni a kollégiumba, aztán be kell csekkolni a nemzetközi irodánál az egyetemen, és a városházára is mennem kell vele ügyintézni. Remélem aranyos lesz. (: Előző félévben itt volt Una Lettországból, ebben félévben van egy közös órám egy litván lánnyal, igaz, ő másik szakra jár, most meg kapok egy észtet. Jövőre irány a Baltikum?

Eszembe jutott még egy őszi kirándulás, amiről az előző bejegyzésben elfelejtettem mesélni. November elején ismét felkerekedtem, és ellátogattam Tokióba. Andi hívott el az Edo-Tokyo Múzeumba egy kiállításra. Igazából ott helyben szembesültünk vele, hogy a kiállítás csak 2 héttel később kezdődik, ami meg éppen volt, az nem érdekelt annyira, úgyhogy végül csak a múzeumboltban nézelődtünk. Nem tudtam eldönteni, hogy egy kuzushi-ji (kb. kanji és kana folyóírás) tankönyvet vegyek, vagy egy youkai (japán szellemek, démonok neve) enciklopédiát, de szerencsére megtaláltam a tökéletes kombinációt: kuzushi-ji tankönyv, amiben youkai történetek vannak. (: Tegnap el is kezdtem olvasni, és eddig nagyon tetszik. A múzeum amúgy a szumó aréna (azt hiszem, így hívják) mellett van, úgyhogy a vonatállomáson is vannak kirakva szumóbirkózók képei, illetve illusztrációk arról, hogy nézett ki a város régen. Ezen kívül volt útközben egy kirakodóvásár is, azt is megnéztük, ha már úgy is ott voltunk. ...

Szeretem a japán őszt. Nincsen már az a fullasztó, párás meleg, ami nyáron, viszont Magyarországgal ellentétben sokáig kellemes az idő. Már amikor nincs tájfun, ugyebár, mert azok ősszel szoktak jönni. (: Amúgy nem panaszkodom, nagyon szép, nyárias idő volt végig, amíg otthon voltam, csak az utolsó nap zuhant le a hőmérséklet.  Még szeptember végén voltam egy városi sétán Tokióban. Andi találta, direkt külföldieknek szervezett kirándulás volt. Kameido környékét jártuk be egy vegyes nemzetiségű csapattal. Első körben elmentünk a helyi turisztikai központba (ettünk gesztenyés fagyit), aztán voltunk egy szentélyben, ami híres az akácfáiról (láttunk kagurát ), betértünk egy helyes pékségbe, végül pedig a Sky Tree-nél lyukadtunk ki. Jól éreztem magam, mennék máskor is, ha lesz ilyen. Andival <3 Répa, retek...? Napoztak a teknősök Kagura részlet Teknős+retek=Kameido A Sky Tree sehogy nem fért be egy képbe Október másodikán lementem Shi...