俺様日記、その二

Még élek. (: Tudom, hogy nem frissítek valami gyakran, de hát amúgy sem történik semmi. Itthon vagyok, tanulok a felvételimre, dobolok és a maradék időben angolt tanítok. A felvételire való készülés nagyobbik felét a papírok összeválogatása teszi ki. Mert hát miért is lenne egy egységes, központi rendszer, az túl egyszerű lenne (és logikus).  A pláza előtt, amúgy 26-án már el is bontották Karácsony Japánban: az angol kávézónak volt karácsonyi kiadása, oda mentem el. Kaptam sütit, finom kávét és fényképezkedtem a Télapóval. *-* Egyéb készülődéshez nem volt kedvem, úgyhogy csak forralt bort csináltam itthon és skype-oltam a szent családdal. A csomagokat köszönöm szépen, egy időre el vagyok látva szalámival. :D Csoportkép Karácsonyi epres süti és Rudolf-kávé Bikavér helyett Két hete hétvégén pedig voltam megint egy konferencián. A konferencia maga követhetetlen volt, ehhez az én japánom kevés, másnapra viszont volt szervezve egy kirándulás a közelbe....

Valamiért törlődött a szöveg az első próbálkozásnál. O____o Lényeg a lényeg, hogy ha nem is 50, azért jó pár képen készült az elmúlt évben a Fujiról, ezeket szeretném most megosztani a nagyérdeművel. (: A képeket időrendbe raktam. (Ebből is látszik, mennyi minden történik velem mostanság.) 2014. október - az első találkozás 2014. november 2014. december 14. - Nihondaira 2014. december 18. - a múzeum erkélyéről 2014. december 28. - Nórival kirándultunk 2015. február 14. 2015. február 15. - a tengerparti úton fotóztam 2015. március 2015. április - buszablakból 2015. július 13. - itt már nincs hó a csúcsán 2015. július 19. - ismét buszról 2015. október 12. - hát az idén sem jutottam el Fujit mászni

Alacsonyan lógnak a pókok, ősz van. Eddig szerencsére még egyik sem akart szorosabb barátságot kötni velem, de csak idő kérdése, mikor futok bele teljes erővel egy hálóba. Most, hogy egy hónapja tart az új félév, ráeszméltem, hogy lassan illene befejezni a nyári szünetről szóló beszámolókat. Augusztus végén elutaztunk Dorinával Hokkaidóra, Nórit meglátogatni. Eléggé utolsó pillanatban mentünk, mert szeptember 2-án jöttünk haza, Nóri pedig csak 4-éig volt Sapporóban. A repülőjegy (retúr) egyébként olcsóbb volt, mint a shinkansen jegyem Hiroshimába (egy irányba), de lehet, hogy ezt már meséltem.  A Narita 3-as terminálról mentünk, amiről egészen eddig én pl. azt sem tudtam, hogy létezik. A japánok nem szívbajosak, ha légibiztonságról van szó, konkrétan senkit nem érdekelt, hogy én ki vagyok és mit akarok magammal felvinni a gépre. Semmilyen személyazonosító iratot nem kértek el, és a kézipoggyász méretét sem ellenőrizték. Én pedig még előre paráztam, hogy a bőröndöm nem fog ...