Alacsonyan lógnak a pókok, ősz van. Eddig szerencsére még egyik sem akart szorosabb barátságot kötni velem, de csak idő kérdése, mikor futok bele teljes erővel egy hálóba. Most, hogy egy hónapja tart az új félév, ráeszméltem, hogy lassan illene befejezni a nyári szünetről szóló beszámolókat.
Augusztus végén elutaztunk Dorinával Hokkaidóra, Nórit meglátogatni. Eléggé utolsó pillanatban mentünk, mert szeptember 2-án jöttünk haza, Nóri pedig csak 4-éig volt Sapporóban. A repülőjegy (retúr) egyébként olcsóbb volt, mint a shinkansen jegyem Hiroshimába (egy irányba), de lehet, hogy ezt már meséltem.
A Narita 3-as terminálról mentünk, amiről egészen eddig én pl. azt sem tudtam, hogy létezik. A japánok nem szívbajosak, ha légibiztonságról van szó, konkrétan senkit nem érdekelt, hogy én ki vagyok és mit akarok magammal felvinni a gépre. Semmilyen személyazonosító iratot nem kértek el, és a kézipoggyász méretét sem ellenőrizték. Én pedig még előre paráztam, hogy a bőröndöm nem fog beleférni a súlykorlátba. Vettem egy kis gurulós bőröndöt (lilát, természetesen), mert csak nagyokat hoztam magammal, bár lehet még az sem tűnt volna fel senkinek.
Amúgy jobban belegondolva, igazából ha akarnának, se tudnának ellenőrizni, mert ugye a japánoknál nem létezik személyi igazolvány, belföldi járatnál meg nem kérhetnek útlevelet. Inkább ne menjünk bele, mennyire jó, hogy az itt élő 126 millió ember jelentős része a hétköznapokban semmivel nem tudja igazolni magát...
A szállásunkat Dorina foglalta Airbnb-n. Ez úgy történt igazából, hogy mire eljutottunk az elhatározásig, hogy csak el kéne menni Hokkaidóra, 5 csillagos hoteleken kívül nem volt szabad szállás egész Sapporóban augusztus végére. Sebaj, mert így egy egész lakásunk volt, 10 perc sétára az állomástól, és kettőnknek kellett 5 napra 25 ezer jent fizetni (az összehasonlítás végett egy hostel ágy 2500 jen/éjszakától indul).
Első nap Nóri elvitt minket a Shiroi koibito parkba. :D :D :D Ez egy csokigyár és -múzeum, a kertjébe pedig szerintem a világ giccskészletének igen jelentős hányadát bezsúfolták a tervezők. Első blikkre még helyesnek tűnik, arra számít az ember, hogy a japánok próbáltak európai épületeket leutánozni, aztán, amikor előkerül a szökőkút közepén terpeszkedő kő víziló, akkor kezd gyanús lenni a dolog. Az éttermük egyébként jó, a csoki finom és a kiállítás is érdekes, csak az a kert... Dorinának feltétlen fel kellett ülnie (hatalmas vigyorral) a kisvasútra, Nóri és én pedig büszke szülőkként fényképeztünk a kerítés túloldaláról.
 |
| Alkalomhoz öltöztünk |
 |
| Öröm és boldogság |
Második nap elvonatoztunk Otaruba, ami nagyjából 40 percre van Sapporótól. Útközben láttuk az orosz partokat a vonat ablakából, ugyanis nem meglepő módon Hokkaidón nem kell megfulladni a párától. Nóri azt mondta, hogy napközben 26°C lesz kb, de mielőtt mentünk, megérkezett egy hidegfront, úgyhogy inkább csak 20°C körül volt a hőmérséklet. A változatosság kedvéért fáztam esténként, ilyen sem fordult elő velem idén nyáron Japánban. :D
Otaruban első körben megcéloztuk a Tenguyamát, ahova libegővel kell felmenni és nagyon szép a kilátás. Ami konkrétan csak azután jutott eszünkbe, hogy kijöttünk a mókusparkból. Igen, MÓKUSPARK. Ez volt az egyetlen fix programunk az egész hokkaidói nyaraláson, minden mást érkezés után beszéltünk meg Nórival. :D Pechünkre épp volt egy nyári fesztivál a hegy tetején, úgyhogy szegény mókusok halálos rettegésben bujkáltak a gyerekek elől.
 |
| Ainu szobor az állomáson |
 |
| A távolban Ororszország |
 |
| Kilátunk no1 |
 |
| Méretkülönbségek |
 |
| Tettünk egy 2. próbát |
Délután lementünk a tengerpartig, vagyis a csatornáig kanálig (運河), ettünk sushit, fényképeztünk és egyéb turistamutatványokat műveltünk. Találkoztunk egy bácsival, aki rézdrótból csinált kitűzőket, szóval most van egy személyre szóló kitűzőm, hogy pótolja a horvátországi nyakláncot, aminek évekkel ezelőtt nyoma veszett.
A maradék 2 napot Sapporóban töltöttük, főleg kézműves boltok látogatásával és evéssel. Ezenkívül voltunk állatkertben, amiről megállapítottuk, hogy nem jókor mentünk. Ugyanis egy nagy felújítás közepén voltak, amit viszont az állatok nem viseltek túl jól. Amikor mi mentünk, épp kint volt a helyi tévé is forgatni, mert az előző napokban pusztult el egy zsiráf és egy fekete medve (ha jól emlékszem), és rajtuk kívül is elég sok betegesnek tűnő állatot láttunk.
 |
| Ezen a parkon kellett végigsétálni |
 |
| ...hogy eljussunk az állatkertig |
 |
| A pandák aranyosak voltak |
 |
| A park fő attrakciója a jegesmedvebocs |
Ja igen, moziban is voltunk, megnéztük a Jurassic World-öt. :D Komolyan venni nem lehetett, de egyszer elment. Utána elmentünk egy angol pubba fish&chips-et enni. Vagy az lehet egy másik este volt... O.o Az egyéb kaják közül ki kell emelni a Dzsingisz kán elnevezésű helyi specialitást, ami úgy néz ki, hogy egy domború tál tetején birkahúst sütnek, a lecsorgó zsírban pedig zöldségeket. Képek alant.
 |
| Ebben kérem disznó van |
 |
| Ez pedig koreai kaja |
 |
| Utcakép 2 |
 |
| Sapporói utcakép 1 |
 |
| Angol pub Sapporóban |
 |
| Fish&chips |
 |
| Sapporo állomás hátulja |
 |
| Itt ettünk birkát |
 |
| Dzsingisz kán sül a képen |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése