俺様日記、その二

Na szóval, bevezetésként két eseményt emelnék ki: Csütörtökön elmentünk a cserediák csapattal - egy olyan óra keretében, amire én nem is járok -megnézni a Toro isekit (登呂遺跡 kb "Toro maradványok"). Először körülnéztünk a kinti részen, voltak modell épületek, ki lehetett próbálni a tűzcsiholást, szóval testközelből megismerkedhettünk, hogyan éltek a japánok a Yayoi-korban (i.e 300 - i. sz 300). Utána bent a múzeumban meg lehetett nézni a tényleges tárgyakat, amik az ásatás során előkerültek. Kilátás a múzeum erkélyéről :D 竪穴住居だ！Sose gondoltam, hogy valaha is hasznos lesz az 1 év fókagyilkolós óra Pénteken pedig karácsonyi parti volt a kedvenc angol klub kávézónkban. :D Don-chan beöltözött Mikulásnak, még ajándékot is osztott. Kaptam egy plüss pingvint, Dorina pedig egy plüss jegesmacit. Karácsonyi fánkok Aztán szombaton felkerekedtem egy Kawabata konferenciára Hachioujiba. Előre foglaltam magamnak hotelt (ofc a tutorom ezúttal sem tudott japán ...

Ma megvilágosodtam, hogy megint eltelt több mint egy hét és ideje lenne blogni. A fogadalmam az új évre az lesz, hogy megpróbálom a dolgok pozitív oldalát nézni, sőt ezt már most is el fogom kezdeni. Azt hiszem, közeledik a (már akár szokásosnak is mondható) karácsonyi mélypontom, mint 4 éve. Jelenleg ugyanis minden irritál, de főleg a japánok úgy általában, ennek pozitív oldala viszont az, hogy közelebbi ismeretséget kötöttem a ház melletti kisbolt sütemény készletével. :D Eddig a karamellás-krémes-pudingos álom volt a legjobb. Múlt kedden rászántuk magunkat a bicikli vásárlásra Dorinával. Yay! Hazafelé toltuk, mert nem jöttünk rá, hogy kell felemelni az ülést, azóta már egy félperces youtube-videóval sikerült bepótolni ezt a hiányosságot. Pozitívum: rájöttem, hogy tulajdonképpen nagyon szeretek biciklizni. (爆笑) Főleg, mert a városon belül nincsenek akkora szintkülönbségek, mint otthon. A bicikli vásárlás fő oka a szombati kolis parti volt. Előzetesen azt gondoltuk, h...

Most, hogy betoltam egy tábla fehér csokoládét és sikerült a légkondival 10°C fölé melegítenem a szoba hőmérsékletét, röviden összefoglalnám az eheti történéseket. Kedd: (csak, mert a hétfőről már szóltam) Megállapítottam, hogy minél hidegebb van, annál nehezebben kaparom ki magam a futonból. Reggelre a szobámban nagyjából olyan hideg van, mint egy átlagos hűtő belsejében, tehát 8-kor csörög az óra, utána 9-ig simán visszaalszom és esetleg fél 10-10 között erőt veszek magamon a felkeléshez. Tehetem mindezt, mert csak hétfőn van kora reggeli órám, a csütörtöki 10.20-kor kezdődik, a maradék két nap pedig ebéd előtt úgy sem megyek az egyetem közelébe.  Megérkezett a könyvem a boltba, azt átvettem, és hála a tutorom legendás "segítőkészségének", teljesen magamtól sikerül kinyomoznom, hogy az egyetemi boltban árulnak névjegykártyának való papírt és a könyvtárban lehet rá nyomtatni. Szerda: Elmentem és nyomtattam pár névjegykártyát. Tanulság: a windows 8-at még akkor...

Hétfő van és ragyogóan érzem magam. ^_^ Pedig nem jól aludtam az éjjel, ráadásul reggel óta kisebb szünetekkel megszakítva ugye, de folyamatosan esik az eső. No de... A hétfő reggeli a legjobb órám az egész héten, ezzel nagyjából egész hétre felvértezem magam pozitív energiával. o(^-^)o Azt már írtam, hogy a cserediákok 5 szintre lettek beosztva nyelvtudás alapján, viszont ez a mai óra egy szinttel a gagyi nyelvórák felett van és elvileg arra van kitalálva, hogy képesek legyünk ezután a normál japán diákoknak kitalált órákat is megérteni. *örömkönnyek* Újságcikkeket olvasunk, előadás vázlatot gyártunk, stb. A tanárnő nagyon kedves és végre egy óra, ami nem abból áll, hogy szépen sorban felolvassuk a tankönyvet, hanem a tanárnő kérdéseket tesz fel az anyaggal kapcsolatban, szavakat írat körbe japánul és mindenkit beszéltet.  Ma (és a jövő héten is, sőt szerintem az utáni héten is) mindenkinek kiselőadást kell tartani a saját országa fiataljairól. Hát hiába próbáltam nem politik...

Egyrészt, visszatért a kedvenc menzánkba a kedvenc karaage-menünk, másrészt az elmúlt héten három programom is az evésről szólt, úgyhogy értekezek még egy kicsit a japán ételek világáról. Múlt héten szombaton - dobpergés - meg lettünk hívva a koliba egy cserediákoknak szervezett bulira. Kaját-piát vinni kellett, ennek köszönhetően viszont felfedeztem a Donkiban egy nagyon finom mangólevet. *---* A többiek is teljesen rákattantak, ha jól láttam, az fogyott el legelőször. A buli maga nem volt rossz, próbáltam sok emberrel beszélgetni picit, csak odajutni volt nehézkes. A lengyel lánnyal beszéltük, hogy együtt mennénk, de én először mentem arra, neki meg meghalt a tapifonja félúton. Úgyhogy egy órát kavarogtunk a környéken és kerestük a megfelelő utcát. A kolis bulinak este 9-kor vége is lett, de a többiek utána továbbmentek inni egy kocsmába. Arra én már nem mentem, mert éjfél előtt nem lett volna vége és akkor meg már nem tudtam volna busszal hazajutni. A változatosság kedvéér...

Ez a bejegyzés azért született, hogy megnyugtassam a szent családot, hogy még nem tértem át a fényevésre. Ha esetleg ilyesmiken gondolkodtak volna. Továbbá nem, nem fogytam le betegesen, eddig sem voltam az az etióp menekült alkat, a fogyókúra pedig sosem volt az én világom. *3* Bár a kínaiaknak más a véleménye, szerintem a menzakaja finom. Főleg a legutoljára felfedezett ebédlő, amiről már egyszer írtam. Sokat adnak, jól fűszerezett és van süti. (: Már gyakorlatilag minden nap ott ebédelünk Dorinával. Hétfőn rántott garnéla volt a menü A szokásos karaage-kupac Egy kis kitérő a kínaiakhoz: úgy látszik, megismétlődik az 4 évvel ezelőtti eset. Mármint, hogy először a kínaiakkal barátkozom össze, aztán a koreaiakkal, majd végül esetleg sort kerítek a japánokra is. :D Ugyanis hétfőn óra után összefutottam az adott ebédlőben egy kínai csoporttal és teljesen maguktól (!) meghívtak, hogy üljek az asztalukhoz. Sőt, maguk között is átváltottak japánra, hogy értsem. ...

Ma elmentünk egy helyi templomba, a Rinzai-jibe (臨済寺), egyrészt egy zen-gyakorlaton részt venni, másrészt helyi iskolásokkal találkozni. A gyerekek is nagyon cukik voltak és a meditáció is jól esett, mert az elmúlt héten minden nap sikerült kiakadnom valami apróságon. (Kedves tutorom, mi a csudának létezel amúgy egyébként, ha minden kérdésemre az a válasz, hogy kérdezzem meg az egyetemi TO-t vagy intézzem el a "megszokott" módon?? Jaj, és úgy örülök, hogy a nagy semmire még pénzt is kapsz az egyetemtől, jövőre jelentkezem én is tutornak.) A templomban egy idő után már nem éreztem a lábaimat, hideg is volt, ráadásul a sok földön üléstől el is zsibbadtam. A templomlátogatás után, lélekmelengetőnek ismét megcéloztuk a Shizuoka 109-et, és jól bevásároltunk. Továbbra sem tudom felfogni, miért nem képesek a házak falába valami hőszigetelő réteget beépíteni, ha már központi fűtés nincs... Először a Uniqloban vettem egy jó szőrös melegítőfelsőt, papucsot és egy Moomino...