Si-fü

Na szóval, bevezetésként két eseményt emelnék ki:

Csütörtökön elmentünk a cserediák csapattal - egy olyan óra keretében, amire én nem is járok -megnézni a Toro isekit (登呂遺跡 kb "Toro maradványok"). Először körülnéztünk a kinti részen, voltak modell épületek, ki lehetett próbálni a tűzcsiholást, szóval testközelből megismerkedhettünk, hogyan éltek a japánok a Yayoi-korban (i.e 300 - i. sz 300). Utána bent a múzeumban meg lehetett nézni a tényleges tárgyakat, amik az ásatás során előkerültek.

Kilátás a múzeum erkélyéről :D

竪穴住居だ！Sose gondoltam, hogy valaha is hasznos lesz az 1 év fókagyilkolós óra

Pénteken pedig karácsonyi parti volt a kedvenc angol klub kávézónkban. :D Don-chan beöltözött Mikulásnak, még ajándékot is osztott. Kaptam egy plüss pingvint, Dorina pedig egy plüss jegesmacit.

Karácsonyi fánkok

Aztán szombaton felkerekedtem egy Kawabata konferenciára Hachioujiba. Előre foglaltam magamnak hotelt (ofc a tutorom ezúttal sem tudott japán oldalt mutatni, úgyhogy simán bookingon foglaltam), megvettem előre a shinkansen jegyet és leszerveztem Tökfejékkel, hogy ha már elmegyek szombaton odáig, akkor vasárnap találkozzunk Tokióban és akkor onnan megyek haza este. *----*

A shinkansen nagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyonnagyon jó volt. :D Igen, ennyire. A konferencia pedig meglepő volt abból a szempontból, hogy láthatóan mindenki régről ismerte már a másikat és nagy örömmel fogadtak, mint újonnan érkezőt. Utána volt egy nomikai is, ahol sajnos sikerült dohányzó helyet lefoglalniuk. Az este végére már vágni lehetett volna a füstöt a teremben. Viszont gond nélkül eltaláltam a hotelemig (yay) és saját magam megjutalmazásaként jót áztam a forró vízben.

Vasárnap reggel pedig meglepő módon elsőre eltaláltam a Tokyo Sky Tree állomásig. Mikával a nap jó részét ott töltöttük, mert a torony előtt volt egy kis karácsonyi kirakodóvásár is. Fish&chips, forralt bor, csokis waffle *---* Alább következik sok kép a kilátásról. Amúgy egyszer jó volt, ahogy a Tokyo Tower is jó volt, de igazából nem értem, hogy mit esznek a japánok ezen a helyen, mert a betondzsungelt nézni hosszútávon annyira nem felemelő érzés. Na mindegy.

Utána elvándoroltunk a Tokyo állomásig, ahol sikeresen eltévedtünk, egyrészt, mert annyira nagy volt, másrészt Tökfejnek nem sikerült teljesen egyértelműen leírnia, hogy melyik kijáratnál szeretne találkozni. Hármasban sétáltunk egyet a környéken, megnéztük a kivilágítást és a random karácsonyfákat (volt Jégvarázsos fa is, 150 percig kellett volna sorba állni, hogy fényképezkedhessünk előtte), aztán beültünk vacsorázni egy csirkés helyre. 

A shinkansen visszafelé is nagyon szuper volt, igazából, mire feleszméltem, már Yokohamánál jártunk. :D