Decemberi ború

-
Ma megvilágosodtam, hogy megint eltelt több mint egy hét és ideje lenne blogni. A fogadalmam az új évre az lesz, hogy megpróbálom a dolgok pozitív oldalát nézni, sőt ezt már most is el fogom kezdeni. Azt hiszem, közeledik a (már akár szokásosnak is mondható) karácsonyi mélypontom, mint 4 éve. Jelenleg ugyanis minden irritál, de főleg a japánok úgy általában, ennek pozitív oldala viszont az, hogy közelebbi ismeretséget kötöttem a ház melletti kisbolt sütemény készletével. :D Eddig a karamellás-krémes-pudingos álom volt a legjobb.




Múlt kedden rászántuk magunkat a bicikli vásárlásra Dorinával. Yay! Hazafelé toltuk, mert nem jöttünk rá, hogy kell felemelni az ülést, azóta már egy félperces youtube-videóval sikerült bepótolni ezt a hiányosságot. Pozitívum: rájöttem, hogy tulajdonképpen nagyon szeretek biciklizni. (爆笑) Főleg, mert a városon belül nincsenek akkora szintkülönbségek, mint otthon.
A bicikli vásárlás fő oka a szombati kolis parti volt. Előzetesen azt gondoltuk, hogy így majd elmegyünk az afterpartyra is, de inkább rögtön hazamentünk. Egyszerűen ráfagytunk a biciklire (nyaff) és nem volt kedvünk éjfélkor a még hidegebb időben tekerni egy órát haza. Kényelmesek vagyunk, ez van... Mindenesetre a kolis része a bulinak kellemes volt, volt ajándékozás is. Hozzám az egyik német lány csomagja jutott. (:


Csütörtökön teaszertartáson voltam. Valamiért Dorina kijelölt vezető tanára átpártolt hozzám és nekem küld emaileket helyette. :D Kicsit aggódtam, hogy nagyon formális és karót nyelt lesz mindenki, de végül is nagyon tetszett. Csak lányok járnak a klubba (mily meglepő), és a két tanárnő is nagyon kedves volt. Persze először le kellett őket szoktatni, hogy ultra keigoban szóljanak hozzám. :D Január 29-én lesz egy előadásuk, azt is elmegyek megnézni szerintem.
Vasárnap pedig meglepő módon elhívtak egy kirándulásra. Elvileg Izuba/be mentünk volna, két japán, egy malajziai lány és én, de aztán a másik lány félúton kitalálta, hogy menjünk el inkább Gotenbába/ra, mert ő shoppingolni akar. Igazából nekem nem jött be a hely. Próbálták nyugati stílusú minifalunak beállítani, pont ezért igazából semmilyen hangulata nincs. Ellenben rengetegen voltak ott a karácsonyi "leárazások" miatt. A leárazásokat azért tettem idézőjelbe, mert szinte csupa drága üzlet sorakozik egymás mellett, engem meg annyira nem izgatott fel a Marc Jacobs táska 30 ezer jenért. Ellenben elment vele az egész nap, így mire tulajdonképpen eljutottunk Izuba/be, lement a nap és minden bezárt. :( De legalább még reggel megálltunk a Nihondairánál és lefényképeztük a Fujit.


Last minute update: megérkezett két karácsonyi csomagom!!! <3 <3 <3 Pick szalámi, I love you!!


Bónusz kép: ma egy eddig sosem látott menü, teriyaki csirke volt a menzán. (nehogy már a kajás kép hiányozzon erről a blogról)


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Turistaszalámi

-
Kép
Bő két hónap kihagyás után újra jelentkezem. Közkívánatra (=Csanád kérte) beszámolok a nyári szünetről. Nem mintha tudnék bárkinek is újat mondani, de azért legyen lejegyezve ez is. Szóval otthon voltam a nyáron. (: Szép volt, jó volt, mennék máskor is, csak valaki szánjon meg egy repjeggyel. Augusztus 9-én este repültem, ami itt a vizsgaidőszak utolsó napja is volt. Utólag rájöttem, hogy akár mehettem volna korábban is, mert amúgy sem tartottak vizsgát semmiből. Na mindegy. Háztól házig 27 óra volt az út, hazaértem, lezuhanyoztam, ebédeltem, aztán fél 9-ig aludtam. Utána megvacsoráztam és visszafeküdtem aludni másnap reggelig. Ezzel szerencsére le is tudtam az időeltolódást. Visszafelé rosszabb volt, pedig akkor ráadásul estére érkeztem meg és rögtön dőlhettem az ágyamba. Az isztambuli átszállás nem volt vészes, visszafelé még az útlevelemet sem csekkolták le, leszálltam a gépről és egyből bent is voltam az indulási oldalon. Ilyennel még sose találkoztam, egy darabig keringtem ot...
További információk

Március

-
Kép
Nagy bőszen megváltoztattam a blog témáját, de lehet, hogy nem kellett volna. Alig találtam meg, hogy kell új bejegyzést írni. De megtetszett a háttérkép, úgyhogy egyelőre marad ez, és reménykedhet mindenki, hogy megtanulom kezelni. ^^ Na, szóval ebben a bejegyzésben a márciusról lesz szó. Nem sok minden csináltam, mert annyira lemerültem a félév végére, hogy egy ideig egyetlen japán arcot sem akartam élőben látni. A pozitívuma ennek viszont az, hogy kiolvastam a tavaszi szünetben egy szuper fantasy könyvsorozatot (mi mást is kezdhetnék az életemmel). ^^ Egyszer azért elmentem Tokióba meglátogatni Miekót. Barangoltunk egyet Yushima környékén, amerre most több magánegyetem is működik, amúgy 100 éve Tokió egyik piros-lámpás negyede volt itt. ^^ Mi először elmentünk a Yushima-tenmangu szentélybe, ami a tanulmányok istenének van szentelve. Március lévén tele volt olyan kívánság-táblákkal, amelyeken a sikeres felvételiért fohászkodtak a végzős gimnazisták. Mellesleg a szentély a s...
További információk

Bemutatom az odút

-
Kép
Gondolkodtam egy darabig, hogy a címben milyen szót használjak, aztán valahogy az odú maradt. Mégiscsak jobban hangzik, mint a luk. Bár az jobban fedi a valóságot, hiszen a lakás területe nagyjából 16 négyzetméter. A szobával már sikerült megbarátkoznom, a konyha és a fürdő továbbra is olyan borzasztó, mint amilyennek első pillantásra tűnt. Már akkor sem tetszett, amikor az egyetem elküldte a képeket, hogy ez lesz, csak nem lehetett velük vitatkozni semmiről. Sötét és szűk és nyomasztó. Ellenben minden hónapban látok az irodában egy csomó jobb lakáshirdetést kifüggesztve, csak biztos külföldieknek tilos beköltözni. A folyosó és a bejárat. A mosógépnek csak kint van hely, ez is valami japán sajátosság lehet. A szomszédok és a ház mögötti domb, a mosógép mellől fényképezve:  A futonom és lö birka: A futon másik vége, könyvespolc, hősugárzó, miegyéb: Kilátás az ablakból: Az íróasztal és környéke. Lehet ideje lenne lassan leszedni az őszi faleve...
További információk