俺様日記、その二

A tegnapunk annyira jól sikerült, hogy ha lenne olyan tévéműsor, hogy a "Könyvmolyok élete", akkor ezt mutogatnák benne példának. 1) Leárazás volt a Book offban. :3 Igen, az olcsó könyvek még olcsóbbak lettek. Vagyis 10 könyv után 20% lejött a teljes árból, már csak ezért is muszáj volt jól bevásárolni. 2) A könyvesboltból kifelé a sok játékautomata között találtunk egy olyat, ami Rilakkumás matricát ad ki. :3 (A cukiságmániám kezd beteges mértékűvé fajulni...) 3) Random guglizás alapján rá kellett jönnünk, hogy a Book offal szemben, az utca másik oldalán vagy egy nagyon szuper, és nem is vészesen drága kávézó. Karamellás jeges kávé és pisztáciás tortaszelet volt az én menüm. :3 4) Este sok nasival felszerelkezve filmet néztünk. Ha még nem látta valaki az Okuribitot, nézze meg. :3 Kávézó kívülről Kávézó belülről Kávézó belülről 2 Süti + kávé Eddig vásárolt könyveim, háttérben a Rilakkuma matricákkal

Következzen néhány kép: Már csak ezért muszáj volt kávét venni a boltban Vettem ma egy tiramisut, úgyhogy most van egy cicás bögrém (?) is Ezek csak azok a nyulak, amiket itt vettem A cuki gyerekfon, amit ki sem vettem még a dobozból

Ebben a bejegyzésben megpróbálom az elmúlt hetekben történt apró-cseprő dolgokat felidézni.  Az órákról: összesen ötöt vettem fel. A TO-n azt mondták, ne vegyek fel sokat, mert inkább kutatnom kéne. A vezető tanárom azt mondta, nyugodtan folyjak bele az egyetemi életbe (lehet ezt már meséltem). Volt olyan tanár, aki szóvá tette, hogy nem vettem fel az óráját. Végül felvettem két órát a tanáromnál, a többi meg végül is japán nyelvóra. A hétfői tetszik, az az egyetlen, ami az 5 csoporton kívül van, a keddi viszont borzasztó. Elvileg fogalmazás író óra lenne, ehhez képest szépen sorjában olvassuk fel a tankönyvet (igen, a táblázatokat is) és egyelőre kb semmi használhatót nem sikerült belőle tanulnom. A szerdai nyelvóra pedig még nem volt. Majd holnap kiderül. Talán. A segítő diákokról: eddig sok hasznát nem látom. Vagyis oké, az enyém is elvitt az önkormányzathoz, meg néha ír, hogy be kéne menni a TO-ra, de igazából hasznos információkhoz nem jutottam tőle. Pl. múltkor 2 órá...

Hát ha már éppen úgy is itt a tájfun (szám szerint a 19. ebben a szezonban) a fejünk felett, gondoltam, itt lenne az ideje regélnem az egyetemről. Megpróbálom összefoglalni az elmúlt két hetet, lehet, hogy lesznek részletek, amik már szerepeltek korábban. Előre is bocsi. Az első héten nagyjából semmi dolgunk nem volt arra. Érkezés után aláíratták azt a sok papírt velük, aztán el kellett menni bejelentkezni az önkormányzathoz, stb. Yuritól kaptam plusz egyéb kitöltendő papírokat, a változatosság kedvéért vagy még 20x rá kellett írni az összes elérhetőségünket mindenféle random lapokra, és lemásolták az útlevelünket is (megint). Az órafelvételről annyit mondtak, hogy ni, itt van ez a narancssárga papirusz, arra kell ráírni, hogy miket szeretnék felvenni, aztán alá kell íratni a befogadó tanárommal. A normál cserediákoknak minimum 7 órát kell felvenniük, de nekem nem muszáj, mert elvileg ugye kutatnom kéne. ^-^ A tanárommal viszont pont nem tudtam találkozni, mert Oszakában volt. ...

Szerda délután felkerekedtem, hogy végre-valahára telefont vegyek, mert anélkül semmi máshoz nem tudok hozzájutni (nyilván, mert ahhoz, hogy bármit kiszállítsanak, el kell tudniuk érni, hogy otthon vagyok-e). Ezen a ponton még bizakodó voltam, bár így visszagondolva már akkor gyanakodnom kellett volna, hogy ezzel a nappal valami nem stimmel, amikor reggel a kisboltban orvul a kezembe ugrott a polcról egy barackos-mangós ízű ital, ami ráadásul Magyarország inspirálta terméknek próbálta eladni magát. O.o "Inspiration from Hungary" - wtf Japan? O.o A tervem tökéletes volt: Docomo boltba be, telefon kiválaszt, majd miután jól frászt hoztam a japánokra azzal, hogy hozzájuk szólok, megkötöm a szerződést és hazabandukolok az új tapifonommal. Aztán ebből egy jó 4 órás szenvedés kerekedett és a végén abban maradtunk, hogy jó, akkor használom a régi telefonomat.  A gond ott kezdődött, hogy azt a telefont, amit kinéztem magamnak előre a neten, természetesen nem lehetett...

Úgy látszik, nem volt elég a természeti katasztrófákból 3 évvel ezelőtt, most rögtön egy tájfunnal indítom az évet. :D Egész tegnap folyamatosan esett, és még ma délelőtt is, de szerencsére a legrosszabbon éjszaka átestünk. (Értsd: kb vízszintesen esik, és a szél folyamatosan zörgeti az ablakokat.) Engem mondjuk annyira nem tudott izgatni, teljes nyugalomban átaludtam az éjszakát. Viszont az az előnye megvolt a tájfunnak, hogy ha csak ideiglenesen is, de lehűlt picit a levegő. Főleg pedig, hogy ma elmaradtak az órák az egyetemen. :D Szombaton felfedeztem a kampuszunkat. A bölcsészkar természetesen a domb legtetején található. Ez a kilátás kb. félútról. Igazából csak egy japán szintfelmérőnk lett volna, de a tájfun miatt inkább holnap délután tartják meg. Dél körül viszont végre kisütött a nap (megint jó meleg lett), ezért Dorinával úgy döntöttünk, hogy lesétálunk a tengerhez, mint szombaton (kb 20 perc gyalog innen). Azért érződött még a tájfun utóhatása, a szél sokkal jobba...

Már megint időutazom. Az egyes számú karórám, ami kb. nyolcadikos korom óta a karomon ketyegett minden nap, már nem bírta az izgalmakat, és az indulás reggelén beadta a kulcsot. Vagy a fogaskereket. :( A repülés pont olyan borzalmas volt, mint ahogy számítottam rá, bár számomra is meglepő módon most nem sikerült belázasodnom a légkonditól. A JAL gép, amivel Helsinkiből mentünk, elég kényelmes volt, de aludni egyáltalán nem tudtam, és x óra után már olyan mindegy volt, hogy ki tudom-e nyújtani a lábamat. Nyaff~ A repülőtéren fülledt meleg volt és hatalmas sor. Először beálltunk a normál, minden útleveles sorba, onnan valami oknál fogva továbbirányítottak a japánoknak fenntartott sorba, míg végül kikötöttünk mindennek a legvégén egy icipici irodában. Csak külföldiek voltak bent, és mindenki hasonlóan bizonytalanul tekintgetett körbe, mint mi, hogy most mi fog történni. Szerencsére kiderült, hogy a 4 évvel ezelőttihez képest úgy alakították át a külföldi regisztrációs rendszert, ho...