Mindennapi csalódások

Ebben a bejegyzésben megpróbálom az elmúlt hetekben történt apró-cseprő dolgokat felidézni. 

Az órákról: összesen ötöt vettem fel. A TO-n azt mondták, ne vegyek fel sokat, mert inkább kutatnom kéne. A vezető tanárom azt mondta, nyugodtan folyjak bele az egyetemi életbe (lehet ezt már meséltem). Volt olyan tanár, aki szóvá tette, hogy nem vettem fel az óráját. Végül felvettem két órát a tanáromnál, a többi meg végül is japán nyelvóra. A hétfői tetszik, az az egyetlen, ami az 5 csoporton kívül van, a keddi viszont borzasztó. Elvileg fogalmazás író óra lenne, ehhez képest szépen sorjában olvassuk fel a tankönyvet (igen, a táblázatokat is) és egyelőre kb semmi használhatót nem sikerült belőle tanulnom. A szerdai nyelvóra pedig még nem volt. Majd holnap kiderül. Talán.

A segítő diákokról: eddig sok hasznát nem látom. Vagyis oké, az enyém is elvitt az önkormányzathoz, meg néha ír, hogy be kéne menni a TO-ra, de igazából hasznos információkhoz nem jutottam tőle. Pl. múltkor 2 órát kellett várnom rá, hogy együtt menjünk be a TO-ra, csak azért, hogy leadjam a banki betétkönyvet (? vagy vmi olyasmi, 通帳), hogy lefénymásolják. Ezt talán egyedül is meg tudtam volna csinálni... De ha kérdeztem pl. boltokról, a postáról, a tömegközlekedésről, a bankról (hogy kell átutalni, stb), akkor arra értelmes választ nem kaptam. Lehet úgy gondolják, hogy az egész világon ugyanúgy működik a rendszer, mint Japánban, és ezért mindent tudnom kéne. :S

A bevásárlásokról: szupermarket és rossmann féle bolt - pipa. Egyszer még a legközelebbi 100 jenes boltig is elgyalogoltunk, ami vagy fél óra innen. Visszafelé meg is jutalmaztuk magunkat tai yakival. Viszont legalább ki tudom élni mindennemű cukiság iránti vágyamat. Ez alatt főleg a nyúlmániámat kell érteni. Van nyulas tálcám, nyulas bögréim, nyulas levélpapírom, nyulas portörlő kesztyűm, sőt még a pecséttartó tokom is nyulas. ^_^ 

Vasárnap elmentünk egy kicsit a "belváros" felé, és vettünk Dorinának hajszárítót, meg a Uniqloban Moomines pulcsit... aztán beszabadultunk a Book off-ba. Ha nem az egyetemi könyvesbolt, akkor az lesz a halálom. Eddig majdnem 9 vagy 10 könyvet vettem már, plusz lecsaptunk az ingyen elvihető - cuki - könyvborítókra is a múltkor. 

Ha pedig már a vásárlásról van szó, vettem már hűtőt és mosógépet, használtan persze. Pont péntek délután volt, és az eladó először azt mondta, hogy csak következő hétfőn hozzák ki, de aztán a kollégája megnézte a címet, és azt mondta, ki tudják vinni még aznap délután. Aztán a neten rendeltem szárítót és matracot a futonom alá, azt meg a múlt heti tájfun napon sikerült kiszállítaniuk. 

A városnézésről: eddig mindenhova eltaláltunk egyedül, ahova akartunk menni. Yay! Két hete szombaton, miután vettünk Dorinának is telefont (majdnem ugyanaz játszódott le, mint esetemben), elmentünk egy közeli parkba (駿府城公園 kb. Sunpu kastély park) körülnézni. Tokugawa Ieyasu is élt Sunpuben, áll is egy szobra a park közepén. Épp az információs táblát olvasgattuk, amikor leszólítottak random japánok, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk. Meglepően érdeklődőek voltak.

Most szombaton pedig a Nihondairára mentünk el. A térképen gyakorlatilag mellettünk van, ehhez képest jócskán gyalogoltunk, aztán busszal is mentünk egy darabig. Előző este neten próbáltunk meg utánanézni, merre megy pontosan a busz, mert a turistakiadványokban csak az van írva, hogy a főpályaudvarról melyik busszal kell menni. De mi azért nem akartunk bemenni odáig, hogy utána jöhessünk vissza megint ebbe az irányba, teljesen felesleges. Viszont a helyi busztársaságnak olyan kitűnően sikerült összerakni a honlapját, hogy hiába írtam be a legközelebbi buszmegállót és azt, hogy hol szeretnék leszállni, csak annyit tudtam meg, hogy a 2 megálló között nincs közvetlen buszjárat. Igen, az lett volna a lényeg, hogy hol és mire kell átszállni... (ezt még a Lüke Busz Zrt is tudja, igaz, Csanád?) 

De végül odataláltunk, aztán fel kellett mászni szám szerint 1159 lépcsőn a templomig, és ott megnézhettük Tokugawa Ieyasu sírját. Utána egy kötélpályán felmentünk a Nihondaira tetejéig, ahonnan szép kilátás nyílik a Fujira. Persze mi semmit nem láttunk. >w< Ellenben vasárnap, a rizsföldek között gyalogolva sikerült megpillantanunk! Még egy dolog kipipálva a bakancslistán. 

Lefelé megálltunk egy epres menüvel kecsegtető kávézónál inni valamit. Elvileg januártól májusig van a környéken eperszezon, lehet jönni legelni. *----* Iddogálás közben pedig megállt mellettünk a világ legboldogabb corgieja. :D

A szociális életemről: na, olyan nincs. Akit legalább látásból ismerek, vagy itt lakik a házban, azzal nincs közös órám, akikkel meg van, azok többsége kolis és ők már összebratyiztak. Lehet még is jó, hogy olyan sok könyvet vettem.

út felfelé

kilátás útközben

kilátás fentről

még több lépcső

színes tető

sok kis izéke

kilátás még feljebbről

itt kéne látszania a Fujinak, de nem látszik

Sunpu-jou park előtt

parkrészlet bentről

Tokugawa Ieyasu szobra

Megvan!