Bemutatom az odút
Gondolkodtam egy darabig, hogy a címben milyen szót használjak, aztán valahogy az odú maradt. Mégiscsak jobban hangzik, mint a luk. Bár az jobban fedi a valóságot, hiszen a lakás területe nagyjából 16 négyzetméter. A szobával már sikerült megbarátkoznom, a konyha és a fürdő továbbra is olyan borzasztó, mint amilyennek első pillantásra tűnt. Már akkor sem tetszett, amikor az egyetem elküldte a képeket, hogy ez lesz, csak nem lehetett velük vitatkozni semmiről. Sötét és szűk és nyomasztó. Ellenben minden hónapban látok az irodában egy csomó jobb lakáshirdetést kifüggesztve, csak biztos külföldieknek tilos beköltözni.
A folyosó és a bejárat. A mosógépnek csak kint van hely, ez is valami japán sajátosság lehet.
A szomszédok és a ház mögötti domb, a mosógép mellől fényképezve:
A futonom és lö birka:
A futon másik vége, könyvespolc, hősugárzó, miegyéb:
Kilátás az ablakból:
Az íróasztal és környéke. Lehet ideje lenne lassan leszedni az őszi faleveleket.
A beépített szekrény, amiben a kupi jelentős része tornyosul és a kettes számú könyvespolc. Remélem látszik, hogy ezen is két sorban vannak már a könyvek.
A polc, amit szintén én vettem, hogy tudjak valamire pakolni, továbbá a hűtő, a rizsfőzőm és a vadiúj, piros turmixom alja. Ja igen, ott figyel a vízforraló is.
Tévedés ne essék, az ajtón kívülről fényképeztem. Ha belépnék, nem látszana semmi a képen, annyira kicsi a hely.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése