Útinapló - Tokió még egyszer

Autópálya a tengerparton

Ideje valami programot keríteni jelszóval meglátogattam Annát a hétvégén. A tervezési folyamat is több hétig eltartott, mert ő hét közben dolgozik, és a hétvégéje sem mindig szabad, nekem meg ugye igazodnom kell a vezető tanáromhoz. Közben kiderült, hogy egy másik barátnőm is Tokióban lesz akkortájt, úgyhogy az eredetileg eltervezett programba még egy módosítást be kellett építeni. 

Mikor sikerült nagyjából megbeszélni mindent, elmentem jegyet venni. A szükséges utazási időt és az árakat összehasonlítva most a busz mellett döntöttem. 3 és fél óra volt nagyjából az út - amúgy azért ennyi, mert dugó van Tokióban - amit még kibírhatónak ítéltem. A jegyvásárláskor pedig még meg is lepődtem, mert diákkedvezmény természetesen a buszra sem jár, viszont van retúrjegy-kedvezmény. o(^-^)o Egyirányba 2930 jen lett volna a buszjegy a honlap szerint, de így 4600 jent fizettem a retúr jegyért. *Emlékeztető: a shinkansen decemberben egyirányba került 7000 jenbe.

Útszéli vécé ismét a blogon!

Mosdó

Érzékelős kukatető, nehogy hozzá kelljen érni

A buszos utazás meglepően jó volt, egy részen a tengerparton futott ez autópálya, az nagyon tetszett. A hegyek is szépek voltak, sajnos a Fujit nem lehetett látni, mert ködös-esős hideg idő volt. Péntek este megérkeztem Tokióba, és elsőre eltaláltam ahhoz az állomáshoz, ahol Anna lakik. Először elmentünk lepakolni hozzá, irigykedtem egy sort a lakására, aztán vacsora után néztünk. Egy pakisztáni étterembe ültünk be, két curryt és kétféle nant rendeltünk. Természetesen se az ume-shu, se a mango lassi nem maradhatott el. Csoda, hogy nem lettünk rosszul éjszaka, kiadós adagot kaptunk mindenből. :D

A jobb oldali nem pizza, az egy sajtos nan + csirke tikka a bal oldalon

Fokhagymás nan és spenótos-sajtos curry

Szombaton délelőtt a Shinjuku Gyoen felé vettük az irányt. Igazából nem tudtam eldönteni, hogy ez egy botanikus kert, vagy csak egy sima park, de nagyon szép volt. 200 jen a belépő, érdemes elmenni. Az idő egész hétvégén nem javult, de szerencsére egyszer sem zuhogott, úgyhogy lehetett sétálni. Volt egy-két nyíló fa, ami remélem sakura volt, bár igazából nem tudom megkülönböztetni a szilvától. :D A legjobb viszont a talaj volt, ami elsőre sárga színű, elszáradt fűnek tűnt, valójában nagyon puha volt és kényelmesen lehetett rajta járni. 

Annával <3

Ezen a sárga füvön jó volt sétálni

Ez a kedvenc képem

A park után Shinjukuben megebédeltünk és plázáztunk kicsit. A moziban pont nem játszottak semmi értelmeset, szóval az kimaradt. A délutáni kávé is megvolt, utána hazamentünk átmelegedni. Este még Sanyival is sikerült összehozni egy vacsorát. Őt se láttam 4 éve. A lakása közelében van egy utca, ahol csak monjás és okonomiyakis éttermek vannak egymás után, ott ültünk be egy helyre. Nem maradtunk éhesek. (: A gyengébbek kedvéért: az okonomiyakit úgy kell elképzelni, mintha egy palacsintatésztába belekevernénk mindenféle zöldséget, húst, és/vagy tengeri herkentyűket, aztán kisütnénk egy forró lapon az asztalnál. Egy nagy lepény lesz belőle. A monja ennek a még hígabb, folyósabb változata.

A Tokyo Towert minden lehetséges szögből lefényképeztem

Shinjuku

Kabuki-cho

Vasárnap is főleg sétálgattunk, megnéztük azt a környéket, ahol Anna lakik, illetve elsétáltunk Roppongiig. Az ebéd ismételten indiai volt, régen ettem, na. :D Délután turmixoztunk egy kávézóban, ahol utolért minket a Tökfej, Együtt elsétáltunk a Tokyo Towerig, aztán megint beültünk enni-inni-beszélgetni egy abszolút japán retro hangulatú izakayába. Sok év után végül leesett, hogy a kaki-fry az osztrigából van. >w< Valahogy a fejemben nem állt össze, hogy ha az osztriga japánul kaki (lol), akkor a kaki-fry kakija is osztrigát jelent. Na szóval ettem osztrigát is, és még ízlett is. Achievement unlocked. Mellékesen tegnap is vettem egy adagot a szupermarketben ebédre.

Indiai étterem no2

Tokyo Tower Roppongiból

Tokyo Tower előtt

Este még egyszer elsétáltunk Roppongi és Tokyo Midtown felé, megnézni az esti fényeket. Sajnos másnap Annának dolgoznia kellett, úgyhogy ide időzítettem a találkozást a volt csoporttársammal. Eredetileg azt terveztük, hogy Shinagawánál elmegyünk az akváriumba megnézni a delfinshowt. Aztán ez persze meghiúsult, mert pont zárva volt a hely, amit a honlapjukon nem sikerült közölni. :/ Na mindegy. Úgyhogy felfedeztük a Shinagawa állomás környékét, ebédeltünk egy menüs helyen, ezúttal a sukiyakit választottam. Nagyon jól nézett ki, hoztam egy mini gázrezsót, azon volt a hőálló tálka, és abban rotyogott a sok zöldség és hús. Mire megfőttek, pont ki is aludt a láng, nem tudom, hogy tudták ezt így időzíteni. O.o Ebéd után tovább vonultunk a Starbucks felé, ahol kaptam egy macifejet a poharamra. Lehet, hogy pont egy gyerekmenüt sikerült kiválasztanom véletlenül, nem akartam kávézni. :D Meleg karamellás tejet ittam egyébként.

Ez már az utolsó, ígérem

Tokyo Midtown

Fődögél a sukiyaki

Egész idáig kitartott az idő szerencsére, és csak akkor kezdett el szakadni, amikor már az autópályán robogtam haza. (: A busz persze késett fél órát emiatt, de végül is hazakeveredtem estére. A rossz idő vonzataként sikerült megfáznom a hétvégén, és Shizuokában is meglepően hideg és szeles idő fogadott. Brrrr~

U.i.: a képek sehogy nem akartak olyan sorrendbe állni, ahogy én elképzeltem, bocsika~