Még mindig az evésnél tartok

Egyrészt, visszatért a kedvenc menzánkba a kedvenc karaage-menünk, másrészt az elmúlt héten három programom is az evésről szólt, úgyhogy értekezek még egy kicsit a japán ételek világáról.

Múlt héten szombaton - dobpergés - meg lettünk hívva a koliba egy cserediákoknak szervezett bulira. Kaját-piát vinni kellett, ennek köszönhetően viszont felfedeztem a Donkiban egy nagyon finom mangólevet. *---* A többiek is teljesen rákattantak, ha jól láttam, az fogyott el legelőször. A buli maga nem volt rossz, próbáltam sok emberrel beszélgetni picit, csak odajutni volt nehézkes. A lengyel lánnyal beszéltük, hogy együtt mennénk, de én először mentem arra, neki meg meghalt a tapifonja félúton. Úgyhogy egy órát kavarogtunk a környéken és kerestük a megfelelő utcát. A kolis bulinak este 9-kor vége is lett, de a többiek utána továbbmentek inni egy kocsmába. Arra én már nem mentem, mert éjfél előtt nem lett volna vége és akkor meg már nem tudtam volna busszal hazajutni.

A változatosság kedvéért lefényképeztem a Fujit útközben

Aztán vasárnap Dorinával elmentünk a múltkori cukrászdába, kipróbálni egy-egy új sütit. Jelentem, a minőség még mindig jó.

Kávékrémes kocka, karamellás kávéval

Persze könyvet megint venni kellett, és Rilakkuma matricát is

Kedden este a vezető tanárom hívott meg vacsorázni a segítő diákommal karöltve. Ittam umeshut és egy helyi röviditalt, ami a szaké és a pálinka keveréke lehetett, legalább is ízre. A nevére sajnos nem emlékszem. Közben pedig a legkülönfélébb ételeket hozták ki az asztalhoz. Az osztrigán kívül mindent kipróbáltam. :D Lehet tippelni, melyik képen mi látható. 

Tegnap délután pedig a Sunpu-jou parkban lévő teakertbe (紅葉山庭園) mentünk el a cserediák csoporttal. Az ankoval továbbra sem vagyok kibékülve, de a tea finom volt, utána pedig sétáltunk egyet a kertben. Gyönyörűen sütött a nap, a vöröslő levelek pedig ragyogtak a napfényben.