Erőt veszek magamon és befejezem a tavaszi kirándulásunk történetét.
Az USJ után volt még egy teljes napunk Narában, amit a
Horyuji felfedezésével töltöttünk. Ez szintén egy réges-régi templom, fából épült és világörökségi helyszín. A belépő 1500 jent kóstál, bár ezért két templomot és egy múzeumot is meg lehet nézni. A nap legmaradandóbb emléke a változékony időjárás volt: amikor elindultunk, sütött a nap és melegem volt a kabátban, jobbára viszont borongós, hideg idő volt, egyszer még hó is esett. O___o Igaz, nem sokáig és rögtön el is olvadt.
 |
| Ez elméletileg egy oroszlán, felénk csak misztikus pug |
 |
| Nem a virágszirmok hullottak |
Délután visszavonatoztunk a Nara állomáshoz (a Horyuji kb 15 perc vonattal a központtól), némi gyaloglás után megállapítottuk, hogy nem jutunk el zárásig a Suzaku-monhoz, úgyhogy a hideg miatt inkább a kávézást választottuk. Mondtam már, hogy imádom a sajttortát? :D Este egy árkádos bevásárlóutcán végigsétálva tanakodtunk, hogy mit szeressünk vacsorára, aztán valahogy mindenki a a jó kis cocahusi felé hajlott, úgyhogy a sok csirke után a változatosság kedvéért malac került terítékre.
 |
| Menő lámpa a kávézóban |
 |
| Kávé + sajttorta |
 |
| Húúúúúús! :D Némi osztrigával és garnélával persze |
A következő nap utaztunk haza. Ugyan a buszunk csak este 6-kor ment Kiotóból, Dorinával azt beszéltük, hogy jobban járunk, ha a hotelből való kicsekkolás után rögtön bevonatozunk és inkább ott nézelődünk napközben. Nehogy egy esetleges baleset miatt ne járjanak a vonatok délután, aztán lekéssük a buszunkat haza.
Szóval Kiotóban megcéloztuk a Nijo-jot (
angol wiki), ami arról híres, hogy csiripel a padlója. Direkt lett ilyenre építve, egyfajta védekező mechanizmusként a bérgyilkosok ellen. Mondjuk amikor sok turista egyszerre dübörög végig rajta, nem igazán lehet kiélvezni a hangzást. Pedig próbálkoztam. Valamiért én abban a hitben éltem, hogy ez egy császári palota, de aztán kiderült, hogy Tokugawa Ieyasu kezdte el építtetni, aztán a 3. sógun fejezte be. Hát, aznap is tanultam valami újat.
Utána ebéd következett egy menüs helyen, aztán elsétáltunk a Kyoto Gyoenig. Alant következik pár növénykép. A cseresznyét továbbra sem tudom megkülönböztetni a szilvától. Miután kellőképpen átfagytunk, találtunk egy kávézót a Kamo-folyó partján. Onnan vonattal mentünk a buszállomásig, aztán irány haza. 1 órát késtünk a nem tudom, mi miatt, úgyhogy az állomástól taxiztunk.
 |
| Kis szentély a parkon belül |
 |
| A misztikus pug megszerezte a labdát |
 |
| Kilátás a kávézó ablakán |
 |
| Kávézó belül. Könyvek! |
 |
| Útszéli wc hazafelé nyúllal |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése