A japánok és a professzionalizmus

Érett már egy ideje ez a bejegyzés, csak szerettem volna több személyes tapasztalatot gyűjteni a témáról. Aki ragaszkodik a rózsaszín felhős képzelgéseihez a japán szolgáltatások világszínvonalú mivoltáról, az most hagyja abba az olvasást. 

Röviden és tömören: a japán szolgáltatások addig szuperek, amíg nem merül fel semmilyen probléma. Vagy kérdés. Mert ebben az esetben a rendszer azonnal összeomlik és hosszú várakozás után sem igen tud újraindulni. Én pedig külföldiként időnként csak a létezésemmel is képest vagyok ezt előidézni, máskor némi rásegítés is kell a megfelelő hatás eléréséhez. (Igen, ilyenkor direkt szívatom őket.)

A postán: 

A Japán Posta, bár jócskán felülmúlja a Magyar Posta színvonalát, azért így is sikerül minden egyes alkalommal úgy éreznem, hogy a harcmezőről jöttem. A huzavona ott kezdődik, hogy a nekem kellő feladóvevény SOHA nincs kipakolva az asztalra a többi közé, EMS-t pedig nem vagyok hajlandó feladni. Odabattyogok a pulthoz és mivel a vámáru-nyilatkozatot nem vagyok képes megjegyezni japánul, ezért a nemzetközi-ajánlottlevél-papírt próbálom meg elkérni. Jobb esetben az ügyintéző tudja, mire gondolok. Rosszabb esetben fogalma nincs és csak néz rám bambán. Ilyenkor meg szoktam próbálni segíteni: az-a-zöld-papír-amivel-külföldre-lehet-levelet-küldeni. Van, akinek még több súgás kell, ilyenkor azt is elmondom, hogy a legbaloldalibb szekrényben találja a középső polcon. :D Ugye, miért is legyen kirakva oda, ahol akárki megtalálja. De a leghorrorisztikusabb élményem az volt, amikor az egyik ügyintéző nem tudta értelmezni a kitöltött lapomat és nekem kellett bediktálnom, hogy mit üssön a gépbe: kis csomag, légiposta, ajánlott, Európa. Az első 3 paramétert ikszelni kell a lapon, ami japánul van, az utolsónál meg feltételeztem, hogy tud olvasni. De ha sikerül feladnom, akkor utána már legalább nem a Japán Postán múlik, ha a csomagom nem érkezik meg.

A drogériában:

Elmentem naptejet venni. Mit ad Isten, nekem pont a boltban kapható legdrágább kellett, az egyetlen, amiről tudom, hogy utána tényleg nem fogok leégni. Az ára is olyan, el lehet képzelni. Nem volt kirakva a polcra, csak egy papírtasak, aminek a legalján ki tudtam bogarászni a 'pénztár' szót. Naivan azt képzeltem, hogy odaadom a pénztárosnak a tasakot, ő előkapja a naptejet a pult alól, kifizetem és mindenki boldog. Természetesen nem ez történt. A pénztáros kivette a kosaramból a tasakot és megpróbálta megkeresni rajta a vonalkódot. Ami persze nem létezett, ráadásul a tasak nyilván üres is volt. A pénztáros itt roppant összezavarodott arccal megkérdezte, hogy miért hoztam üres tasakot. Én hasonlóan összezavarodva válaszoltam, hogy mert csak ilyen volt. Néztünk egymásra, aztán rámutattam az apró betűs részre, hogy az áll ottan, hogy 'pénztár'. A pénztáros ekkor odahívott egy másik dolgozót, aki aztán gondolom elment a raktárba és előkerítette a naptejemet. Végezetül meg lettem dicsérve, hogy milyen jól tudok japánul.

A könyvtárban:

Igazából ez még egy tavaly decemberi történet. Szükségem volt névjegykártyára és akkor még nem volt nyomtatóm. A tutorom annyit volt képes segíteni, hogy névjegykártyának való papírt bármelyik boltban árulnak, vegyek aztán nyomtassam ki, ahol akarom. Végül az egyik könyvtárossal sikerült beszélnem, hogy ha hozok papírt, kinyomtathatom a könyvtárban. A probléma nem is itt volt, hanem a 2. adag névjegykártya nyomtatásánál. Épp nem volt ott az a könyvtáros, aki előzőleg segített, úgyhogy egyedül próbáltam beállítani a laptopot és a nyomtatót (én vs japán nyelvű windows8). Akármivel is próbálkoztam, valahol mindig elakadt a papír. Próbáltam segítséget kérni egy másik könyvtárostól, aki szintén nem tudta a megfelelő beállításokat elővarázsolni, majd ezt még megspékelte azzal, hogy nagyon sajnálja, de akkor ne nyomtassak a könyvtárban, mert ezt itt amúgy sem szabad. Persze ezt is szuper udvarias nyelven. Ha japán lettem volna, itt biztos elnézést kérek és hazamegyek, szerencsétlenségükre viszont nem vagyok az, úgyhogy itt össze is omlasztottam a rendszert. Közöltem, hogy egy másik könyvtáros szerint lehet nyomtatni saját papírra, sőt be is állította nekem a nyomtatót. Esetleg elő is keríthetné. Végül sikerült nyomtatnom, szerintem rájöttek, hogy addig úgy sem megyek haza. 

Összefoglalva szerintem bármilyen szolgáltatás addig jó, amíg nem merül fel semmilyen gond, amikor a dolgozóknak az automatikus pötyögésen túl olvasni, netán gondolkozni is kéne. Akkor viszont roppant gördülékenyen és udvariasan tudnak egy csomó érthetetlen kifogást találni arra, hogy az adott probléma megoldhatatlan és a kedves vendég menjen minél messzebbre. Pechjük van, hogy tudok annyira japánul, hogy ne hagyjam magam.