Cseresznyéskert

Elköltöztem!!! Ezt is megértük végre. Március 12-én (szombaton) megkaptam végre az értesítést az ösztöndíj meghosszabbításáról, úgyhogy utána villámtempóban leszerveztem a lakásfoglalást és a költöztető céget is. A céget, amiről az előző posztban meséltem, természetesen nem hívtam vissza. A második cég először 150-et mondott, aztán megkérdezték, hogy mennyi lenne a büdzsé. Mivel először költöztem, ezért sok fogalmam nem volt, ez mennyibe szokott kerülni, de 100 felett igazából nem lett volna értelme magammal vinni a cuccaimat. Akkor gyorsan mondtak 97-et. :D A győztes pedig egy harmadik cég lett, akikkel telefonon egyeztettem és elsőre azt mondták, hogy 60-ból megoldják. Ráadásul a mosógépemet is elvitték ingyen. 

Jaj igen, mert a mosógép pont egy héttel a költözés előtt döntött úgy, hogy elromlik, és itt természetesen nem lehet csak úgy kidobni. Nem láttam értelmét újat venni, és amúgy sem szállították volna el a régit. Itt egy arra szakosodott céget kell felhívni, ha valami háztartási gép elromlik, akik pénzért megszabadítanak tőle. Illetve a költöztető cégek is foglalkoznak ilyesmivel általában, szintén extra pénzért. Nálam úgy jött ki ez ingyen, hogy először 25-ére foglaltam le őket, aztán visszahívtak, hogy elnéztek egy másik foglalást, és véletlenül két embert tettek ugyanarra a napra. Mivel engem raktak át 23-ára, ezért cserébe elvitték a mosógépemet ingyen.

Az utolsó shizuokai napokban volt egy búcsúbulim más cserediákokkal és az angol kávézós emberekkel. A taikósokkal pedig elmentünk Disneylandbe. Megállapítottam, hogy ez az én szintem, mert bármi komolyabb hullámvasúton szörnyethalnék. :D Aztán volt egy utolsó edzésem 19-én, amikor rendes taikón gyakoroltunk, és nagyjából sikerült is megjegyeznem a kedvenc dalomat addigra, úgyhogy abszolút sikerként könyveltem el a taikós pályafutásomat. 20-án este pedig a taikósokkal is tartottunk egy búcsúbulit, kaptam aláírt ütőket és egy nagy Sumikko gurashi párnát. ^_^

Látod, anyukám a bolyhos nyuszifüleimet?

Múlt héten pedig megérkeztem az új helyemre. A költözés maga meglepően zökkenőmentesen ment le, mindenki időben jött, semmit nem törtem össze és csak megérte egy évig taikózni, mert még a hűtőt sem éreztem nehéznek, ahogy felcipeltük a lépcsőn. :'D Az elmúlt egy hétben átjelentkeztem az összes szolgáltatónál, voltam bent az egyetemen (ahol közölték, hogy az évnyitóig nincs semmi dolgom) és ismerkedtem a környékkel. Ma pedig végre kipakoltam az utolsó dobozból is, úgyhogy megosztok pár képet a nagyérdeművel.

A szaktársaknak küldöm szeretettel: hogyan viselkedjünk a helyi vonatokon?

Környék 1: totemállatok :D

A ház kívülről

Udvar, biciklitároló

Környék 2

Környék 3

Random kép a kampuszon

Konyha, stb a szoba felől

Fürdő, ahova ténylegesen beférek, nem csak origami módban

Konyha az ajtó felől

A szoba egyik...

...és másik fele (2 ablakom is van)

Szoba az erkély felől

Egyébként szeretném kérdezni, hogy ezt a blogot folytassam, vagy csináljak egy újat a tsukubai élményekről. Egyelőre a folytatás felé hajlok, de várom a megjegyzéseket. :)

Megjegyzések

  1. Folytasd csak! :D
    Ugyanitt: ez a lakás mennyivel kevésbé érződik egérlyuknak, mint az előző... Jó neked. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, mert ez már majdnem 23m2. Kész bálterem. :'D
      Ellenben meg kellett állapítanom, hogy az előzőnek jobb volt az elosztása, mert most nem a szekrény, csak egy fal választ el a szomszédtól, és minden áthallatszik. :(

      Törlés
    2. Hát ezt átérzem. :D Jobban jártam volna, ha tőled választ el egy vékony fal, nem a másik szomszédtól, akkor tudtam volna aludni is...

      Törlés
    3. Főleg, hogy én általában 10-kor már kidőlök. (:

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Turistaszalámi

Március

Bemutatom az odút