Múlt héten volt itt a Golden weeknek nevezett, egy hetes szünet. A japánok nagyon bátrak ezzel az elnevezéssel, ugyanis április 29-e (péntek) munkaszüneti nap volt, de május első hetéből a hétfő és a péntek pont nem. Japán és a logika újabb találkozása. (: Ettől függetlenül nem zavartattam magam, amúgy sincs se hétfőn, se pénteken órám. A szünetem két fő részre oszlott: kirándultam a környéken és Tokióban is, a maradék időben viszont igyekeztem haladni az olvasmányaimmal.
Az első állomás Ushiku volt, ami egy innen kb. 20km-re lévő városka. A lett lánnyal, Unával beszéltük meg, hogy elmegyünk megnézni az ottani nagy Buddha-szobrot. Ő már próbálkozott az előző hétvégén is, de eltévedt, és a Kasumigaura-öbölnél lyukadt ki. (: Most viszont felfegyverkeztünk guglitérképpel, és biciklivel vágtunk neki a nagy útnak. Akár büszke is lehetnék magamra, hogy nem hullaként estem haza utána, de mivel errefelé nincsenek igazából szintkülönbségek, nem tudom, mennyire számít nagy teljesítménynek 40km-t gurulni nagy kényelmesen. (: Sikerült ellenben leégnem, mert a naptejet otthon felejtettem, és nem is gondoltam, hogy ennyire erősen fog tűzni a nap. Ebbe a problémába már többször is belefutottam, mert délnyugat-nyugatra néz az ablakom, úgyhogy reggelente nálam még elég hűvös van. Feri után szabadon "nem én vagyok a legfényesebb körte a csillárban". (:
 |
| Rizsföldek mellett tekertünk |
A Buddha-szoborról én előzetesen egyébként az hittem, hogy valami régi műemlék, Aztán, amikor egy órás sorban állás után bejutottunk a belsejébe (ahol voilá, még több sort kellett kivárni) kiderült, hogy a 80-as években építették. (: Kár, pedig szerettem volna megtudni, hogy emeltek a japánok több száz éve egy 120 méter magas szobrot, de ezek szerint sehogy.
 |
| Hát egyikünk sem találta el, hol a kamera |
 |
| Hogyan építsünk Buddhát? - kezdő tanfolyam |
 |
| Belül még több szobor |
 |
| Ámen |
Közvetlenül a szobor mellett volt még egy mini állatkert, állatsimogatóval. Simogattam alpakát is, de nem ez a lényeg, hanem, hogy voltak nyulak! *------* Szerencsére a lett lány is hasonlóan vélekedik a rágcsálókról, mint én, úgyhogy betámadtuk a nyuszikat. A jó idő és a munkaszüneti nap miatt elég sok kisgyerekes család látogatott el a parkba, szegény nyuszik már a sorsukba beletörődve tűrték a nyúzást. Jaj, és voltak még mókusok is, de azokat nem lehetett megsimogatni.
 |
| A koi pontyok sem maradhattak ki |
Csütörtök-pénteken pedig Tokióban nézelődtem. Itt most meg kell ragadjam az alkalmat, hogy kifejezzem, mennyire jó, hogy már csak 1 órára van Tokió. (: Aaaaaaannyira örülök neki! Végre nem kell napokkal előtte buszjegyet foglalnom, meg szállást néznem, hanem végre elérhető bármikor, de azért kellő távolságra van ahhoz, hogy ne legyen csömöröm az embertömegtől. Vagy a napfény hiányától, ki tudja.
Összegezve a történéseket, voltam Kawabata kiállításon, ahol egy Nemzeti Kincsként számon tartott képet is láttam, jókat ettem, sétáltam egy kört Akihabarában és Shinbashi környékén is, és voltam a Hama Rikyu Parkban, ahol 5 éve. Utóbbiban pont ugyanúgy nem nyílt éppen semmilyen virág, mint legutóbb. :/ A park egyébként a Tokugawa család privát parkja volt, saját kikötővel, meg minden. Tudtak élni. :D Kedden pedig visszatértem az iskolapadba, és mivel a közeljövőben nem várható hosszabb szünet, lehet beleszokok az óráimba végre. (: Próbálok bizakodó lenni.
 |
| A galéria kijárata a metróállomás felett van |
 |
| Ez a csirkés menü volt |
 |
| Andival a vonaton |
 |
| Hama Rikyu Park |
 |
| Shinbashi felé |
nem vitted haza valamelyik nyulat? :-)
VálaszTörlésNem. T^T Túl sok japán ólálkodott a környéken, nem tudtam kicsempészni a hátizsákomban egy nyulut sem.
TörlésAaa, nyulak!!! Meg aaaa, rizsföld, hogy az nekem hogy hiányzik...
VálaszTörlésAaaawwwww, nyulukák bezony. Pedig azt hittem, a mókusokra fogsz rámozdulni. (: Meg egyébként azt sem gondoltam, hogy a rizsföldeket hiányolod. Nem jössz vissza? *----*
Törlés