Még egy prefektúra kipipálva! (: Még április elején, a tavaszi szünet utolsó hétvégéjén ellátogattam Yamanashi prefektúrába, Miekoékhoz. Csak a rend kedvéért, Yamanashi a Tokiótól eggyel nyugatra lévő prefektúra, kb. másfél órát kanyarogtunk a hegyek között a busszal. Mivel a japán hegyek nagyon meredekek, sok az alagút és hidakat is előszeretettel építenek, amik a hegy teljesen random pontjairól bukkannak elő. Szeretek nézelődni ezeken a hegyi utakon. (: Mellesleg a Fuji északi fele is Yamanashihoz tartozik, a déli meg Shizuokához. A hegyoldalakon szőlőt és barackot termesztenek, a szezonban lehet jönni gyümölcsöt legelni. Csak összehasonlításképpen, ami Shizuokában az epervadászat volt, az itt a szőlő és a barack. Legközelebb meg kell kóstolnom a helyi bort is. (:
 |
| Nőknek fenntartott helyet kaptam a buszon |
A terület a XVI. században a
Takeda család uralma alatt állt, az útvonaltervbe ezért belevettünk több helyszínt is, ami hozzájuk kötődik. Sőt, teljesen véletlenül azon a hétvégén tartották Koufuben, Yamanashi megyeszékhelyén a Takeda Shingen fesztivált. Személyesen nem tudtuk megnézni a felvonulást, de elcsíptük egy részét este a híradóban. (:
Első állomásunk az Arakura sengen jinja, ahová már régen el akartam menni. Ha belinkelem
ezt az oldalt, szerintem rögtön érthető lesz. (: Igen, pagoda, sakura és Fuji. El akartam lőni a világ leggiccsesebb japán képét innen, de hát természetesen nem jött össze... Nem volt túl jó idő, a Fuji elbújt a felhőben, és a cseresznyevirágok sem nyíltak még ki. Jobban belegondolva én a Yamanashi oldalról még sosem láttam a Fujit...
 |
| Helyi kabala - mindennek cukinak kell lennie |
 |
| Találtunk pár kinyílt virágot |
 |
| A Fuji ott van, a felhőben... |
A következő úticél a közeli
Kawaguchi-tó volt, ami az egyik a Fuji öt híres tava közül. Amikor először voltam itt, akkor sem látszott innen a Fuji, és hát most sem. Útközben még megálltunk a
Fuji sengen jinjánál. Minden évben augusztus végén tartanak itt egy tűzünnepet, amivel hivatalosan is lezárják az éves hegymászó szezont a Fujira.
 |
| Egész nap gomolygott a a köd a hegyek közt, nagyon jól nézett ki |
Délután visszamentünk Katsunumába, ahol Miekoék laknak. Megint szerencsém volt, az egyik közeli kis templomban pont aznap tartottak fesztivált. Igazából annyira picike volt a hely, hogy csak a környékbeliek gyűltek össze, szerintem én voltam az első külföldi, aki valaha megfordult ott. Az ünnepséget magát nem teljesen értettem, de
Shotoku Taishihoz volt köze, aki, mint tudjuk, meghonosította a buddhizmust Japánban. Minden évben kiválasztanak pár környékbeli kislányt, akiket beöltöztetnek és fel kell olvasniuk egy klasszikus japán szöveget Shotoku Taishi tetteiről (szegények). Ha jól értettem...
 |
| Ebéd :3 házi készítésű gyömbérsör is volt hozzá |
 |
| A végén kaptunk édességet a gyerekektől (: |
Ezek után még két templomot kerítettünk sorra, a nevüket sajnos elfelejtettem, de mindkettőnek a Takedákhoz volt köze. Az utolsó templomnak volt még egy múzeum (?) része is, ahova be lehetett menni. Ugyanolyan fülemüle padlót találtunk bent, mint ami Kiotóban a Nijo kastélyban is van.
 |
| Templom 1. |
 |
| Itt követett el harakirit Takeda Shingen fia, amivel vége lett a család uralmának |
 |
| Templom 2. |
 |
| Itt is fesztiváloztak |
Vacsorára bementünk a megyeszékhelyre, pont vége lett a felvonulásnak, mire odaértünk. Az étterem, ahol voltunk, a
kamameshi nevű ételre specializálódott. Úgy kell elképzelni, hogy van egy egyszemélyes kis fém fazék/bogrács/akármi, amiben egyben főzik meg a rizst és a kiválasztott feltéteket. Én tengeri herkentyűset kértem, volt benne rák, garnéla, kagylók és zöldségek is. Levezetésnek pedig sétáltunk egyet a kastélyparkban, ahol viszont már nyílt a sakura. Nekem nagyon tetszett éjszakai kivilágításban.
Vasárnap reggel még sort kerítettünk egy közeli templomra, a
Daizenjire. Kaptunk idegenvezetést is (rajtunk kívül akkor még senki nem volt ott), és mint kiderült, a hely különlegessége az, hogy a helyi gyógyító Buddha szobra (
Yakushi-nyorai a gugli szerint) egy szőlőfürtöt tart a kezében a szokásos gyógyszeres bödön helyett. A leírások szerint egyébként a szőlőt is Kínából hozták át Japánba. Az eredeti szobrot nem láttuk sajnos, majd csak jövő októberben lesz kiállítva, de legalább lesz miért visszamenni újra. (:
 |
| Ezt nem lett volna szabad lefényképezni, de a bácsi, aki mesélt nekünk, pont kiment, úgyhogy gyorsan lekaptam (: |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése