Útinapló: Kawagoe 6 év után
Mire észbe kaptam, már vége is volt augusztusnak, én meg elfelejtettem frissíteni. Ezennel jelentem, az augusztusom tök szuper volt! (: Sajnos több napra nyaralni nem jutottam el, de minden hétre jutott pár egy-egy napos program.
Először is meg kell említenem, ha valakinek még nem meséltem volna, hogy tök jól összebarátkoztam a koreai lánnyal a kórházas sztori után. (: Rajta keresztül pedig megismerkedtem egy -másik szakra járó- japán lánnyal, én pedig elhívtam a kínai lányt, aki ugyan velem jár egy szakra, de szinte sosem találkozunk, és így négyen elmentünk augusztus közepén Kawagoéba.
Biztos vannak, akik emlékeznek, de Kawagoéba rengeteget jártunk, amikor először itt voltam Japánban. Nagyon jó volt nosztalgiázni egyet, és bár a többieknek első látogatás volt, a reakciók alapján mindenki nagy sikerként könyvelte el a napot. (: Az egyetlen negatívum, amit említeni tudok, az az, hogy pont Obonkor (japán Halottak napja, igazából egy hosszú hétvége augusztus közepén, amikor az emberek hazalátogatnak vagy elutaznak nyaralni) mentünk, 40°C volt és a város tele volt turistákkal.
A hosszú bevásárlóutca mit sem változott, még megvoltak a kedvenc boltjaim, habár nyílt azóta pár új hely is. Egyszer csak valahol az egész mindenség közepén megláttam egy szemüveg tisztító gépet egy optika előtt, amit rögvest ki kellett próbálni. (: Ismertem már korábbról, hogy vannak ilyen ultrahangos tisztító gépek, de élőben még sose láttam egyet sem. Pár percre bele kellett tenni a szemüveget, addig az optikussal beszélgettem. Ő is azt mesélte, hogy az elmúlt években egyre több a turista a városban.
A hosszú bevásárlóutca végénél kezdődik a régi városrész, ami miatt a legtöbben ellátogatnak Kawagoéba. Az Edo-kori épületeket régen raktárnak használták, jelenleg egyszerű üzletekként működnek. Azt ne felejtsük el, hogy Japánban régen rendszeresek voltak a tűzvészek, mivel fából épültek a házak, és sok a földrengés. A templomokat, szentélyeket, stb. a mai napig X évenként újjáépítik, ezért itt meglehetősen ritka, ha az eredeti épület látható és látogatható. A régi városrészben az üzleteken kívül kiemelendő látnivaló a Harangtorony és az Édességek utcája.
Miután végigjártuk az üzleteket, továbbindultunk, és a koreai lány kérésére egy szentély felé vettük az utunkat. Ez a hely még nekem is új volt. (: Természetesen itt is kismillióan voltak, de meg tudom érteni. A szentélyt mindenfelé színes szélcsengőkkel díszítették, itt találtok jobb képeket, mint az enyémek. A japánoknak persze ebből is attrakciót kell csinálni, volt a szentélyben egy kisebb ösvény, ahol különösen sok szélcsengő lógott mindenfelé, és mindenki ott akart fényképezkedni. Mikor mi ott jártunk, épp 60 perc volt a várakozási idő. Gyorsan meg is állapítottuk, hogy nekünk ez annyira nem lényeges...
A túrát végül a Kita-in nevű buddhista templomban zártuk, ami arról nevezetes, hogy egy része eredetileg az Edo-vár részét képezte. Valamikor a harmadik Tokugawa sógun idején, a XVII. század közepe táján lett Edoból, azaz a mai Tokióból Kawagoéba szállítva. Visszautalva két bekezdéssel korábbra, hogy Japánban sok a tűzvész, az Edo-vár is elpusztult 1923-ban, a Nagy Kantói Földrengéskor. Így a vár egyetlen fennmaradt része jelenleg Kawagoéban található.
 |
| Nyaralnak a japánok... hosszú, tömött sorokban |
Először is meg kell említenem, ha valakinek még nem meséltem volna, hogy tök jól összebarátkoztam a koreai lánnyal a kórházas sztori után. (: Rajta keresztül pedig megismerkedtem egy -másik szakra járó- japán lánnyal, én pedig elhívtam a kínai lányt, aki ugyan velem jár egy szakra, de szinte sosem találkozunk, és így négyen elmentünk augusztus közepén Kawagoéba.
 |
| Az állomásnál lőttük ezt a fotót (: |
Biztos vannak, akik emlékeznek, de Kawagoéba rengeteget jártunk, amikor először itt voltam Japánban. Nagyon jó volt nosztalgiázni egyet, és bár a többieknek első látogatás volt, a reakciók alapján mindenki nagy sikerként könyvelte el a napot. (: Az egyetlen negatívum, amit említeni tudok, az az, hogy pont Obonkor (japán Halottak napja, igazából egy hosszú hétvége augusztus közepén, amikor az emberek hazalátogatnak vagy elutaznak nyaralni) mentünk, 40°C volt és a város tele volt turistákkal.
A hosszú bevásárlóutca mit sem változott, még megvoltak a kedvenc boltjaim, habár nyílt azóta pár új hely is. Egyszer csak valahol az egész mindenség közepén megláttam egy szemüveg tisztító gépet egy optika előtt, amit rögvest ki kellett próbálni. (: Ismertem már korábbról, hogy vannak ilyen ultrahangos tisztító gépek, de élőben még sose láttam egyet sem. Pár percre bele kellett tenni a szemüveget, addig az optikussal beszélgettem. Ő is azt mesélte, hogy az elmúlt években egyre több a turista a városban.
 |
| Félúton azért megálltunk egy templomnál |
 |
| Ebbe kellett beáztatni a szemüveget |
A hosszú bevásárlóutca végénél kezdődik a régi városrész, ami miatt a legtöbben ellátogatnak Kawagoéba. Az Edo-kori épületeket régen raktárnak használták, jelenleg egyszerű üzletekként működnek. Azt ne felejtsük el, hogy Japánban régen rendszeresek voltak a tűzvészek, mivel fából épültek a házak, és sok a földrengés. A templomokat, szentélyeket, stb. a mai napig X évenként újjáépítik, ezért itt meglehetősen ritka, ha az eredeti épület látható és látogatható. A régi városrészben az üzleteken kívül kiemelendő látnivaló a Harangtorony és az Édességek utcája.
 |
| Hello Kitty szaküzlet az egyik régi raktárban |
 |
| Az egyetlen nyugati stílusú épület régen bank volt |
 |
| A Harangtoronynál |
 |
| 5 jenért párra találsz: 五円/ご縁 |
 |
| A pontyok elbújtak a kő alá a melegben |
 |
| Az Édességek utcája is tömve volt |
Miután végigjártuk az üzleteket, továbbindultunk, és a koreai lány kérésére egy szentély felé vettük az utunkat. Ez a hely még nekem is új volt. (: Természetesen itt is kismillióan voltak, de meg tudom érteni. A szentélyt mindenfelé színes szélcsengőkkel díszítették, itt találtok jobb képeket, mint az enyémek. A japánoknak persze ebből is attrakciót kell csinálni, volt a szentélyben egy kisebb ösvény, ahol különösen sok szélcsengő lógott mindenfelé, és mindenki ott akart fényképezkedni. Mikor mi ott jártunk, épp 60 perc volt a várakozási idő. Gyorsan meg is állapítottuk, hogy nekünk ez annyira nem lényeges...
 |
| Retró busszal találkoztunk útközben |
A túrát végül a Kita-in nevű buddhista templomban zártuk, ami arról nevezetes, hogy egy része eredetileg az Edo-vár részét képezte. Valamikor a harmadik Tokugawa sógun idején, a XVII. század közepe táján lett Edoból, azaz a mai Tokióból Kawagoéba szállítva. Visszautalva két bekezdéssel korábbra, hogy Japánban sok a tűzvész, az Edo-vár is elpusztult 1923-ban, a Nagy Kantói Földrengéskor. Így a vár egyetlen fennmaradt része jelenleg Kawagoéban található.
 |
| Ilyen kívülről, bent sajnos tilos fényképezni |
 |
| Hazafelé egy bevásárlóközpontban találtunk egy Showa-kori bemutatót |
 |
| Habmedve helyett lufimedve (: |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése