Pozitív energiák bekurblizása

Kellemes Ünnepeket Mindenkinek! Bocsánat, hogy eltűntem, november-decemberben eléggé beszívott az új munkahely (amúgy rettentően élvezem), de karácsony örömére feltöltök néhány ünnepi képet:

A Zünnepi Lazac és mi

A Zünnepi Lazac közelebbről

24-én a helyi magyar delegációval, Eszterrel és Andival főzőcskéztünk, mint az a fenti képeken is látható. Eredetileg töltött káposztára gondoltunk, de aztán be kellett látnunk, hogy savanyú káposzta nélkül nehéz lenne kivitelezni, így maradtunk a halnál. Nagyon finom lett! A főétel után csináltunk forralt bort, Eszter anyukája jóvoltából pedig még bejglink is volt. Ez utóbbit nem sikerült lefényképezni, mert eltüntettük, mire eszembe jutott...

Szerintem csini lett a karácsonyfa

Ezúton is köszönöm a szuper ajándékokat! :3 (különös tekintettel a nyulakra)

25-én pedig bementem Tokióba, együtt vacsoráztunk Andival és Dáviddal. Kicsit kalandosan indult a délután, mert útközben kiesett a fülemből a fülbevaló, ezért egy darabon vissza kellett mennem, de aztán szerencsére előkerült. (: Az Akakara nevű étterembe foglaltunk asztalt, ami arról híres, hogy csípős ételeik vannak. A fő fogás egy nabe nevű japán étel volt, aminek az lényege, hogy egy nagy fazékban rotyog egy alaplé (ez volt esetünkben csípős), amiben megfőzöl mindenféle zöldséget és húst -ezek opcionálisan utántölthetők, ha kietted őket a fazékból-, a végén pedig egy adag rizst/tésztát is bele lehet rakni a maradék lébe. Ezt már mi passzoltuk, mert majd kipukkadtunk. A mi levünkben főtt húsgombóc, vékonyra szeletelt disznóhús, hagyma, káposzta, fürjtojás, szójacsíra, kétféle gomba és valószínűleg még más is, ami most nem jut eszembe.

 A végén annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe, hogy teljesen elfelejtettem, hogy nekem haza is kell valahogy jutnom. Az utolsó buszt értem csak el az állomásról. Folyt. köv. januárban!