Útinapló: Hiroshima

Most néztem, hogy már megint több mint egy hónapja nem frissítettem. Bocs. (: Az augusztusomat igazából két szóban össze lehetne foglalni: utazás és taiko. Utóbbi nem túl izgalmas, szóval inkább a nyaralásomról fogok most mesélni. Tegnap és ma éppen tájfun van (és földrengés is volt este, nehogy kimaradjunk valami jóból), úgyhogy pont ráérek. A facebookra már korábban feltöltöttem egy csomó képet, amit valószínűleg senki nem nézett meg. :D

A nyaralás első etapja augusztus 7-8-án Hiroshima volt. Nem mondom, hogy a szervezés zökkenőmentes volt, mert sok emberrel kellett sok mindent egyeztetni, és természetesen az utolsó pillanatban változott a program, de végül is jól sikerült, azt hiszem. Mirjammal és még két német lánnyal utaztam, pontosabban ők korábban elmentek már Kobébe, én pedig 7-én shinkansennel Hiroshimába, ahol találkoztunk. Előre meg volt beszélve, hogy ők az atombomba múzeumba nem szeretnének bemenni, ezért is csak délután érnek oda. 

A múzeumról: szerintem érdemes elmenni egyszer. Megrázó volt, nyilván (bár ez sem tartott vissza egyeseket attól, hogy összeégett áldozatok fényképével a háttérben selfiet készítsen, ezúton is gratulálok), de elsősorban nem a látogatók nyomasztása volt a cél, hanem az informálásuk. Az atombomba ledobásának 70. évfordulója után egy nappal mentem, szóval különösen nagy volt a tömeg. Kint a parkban pedig mindenhol koszorúk voltak. Mindegyiken sok kanjis összetétel, különböző cégek küldhették őket, aztán hopp, egy magyar koszorú is befigyelt. O.o Ez azért is volt meglepő, mert amennyire láttam, más ország nem küldött koszorút egyáltalán.

A múzeum után elsétáltam megnézni a várat. Majd később szó lesz róla, de akárhova is mentem, mindenhol volt egy vár, amit meg kellett nézni. :D Nekem a hiroshimai tetszett a legjobban őszintén szólva. Csináltam bent egy csomó képet a kiállítási tárgyakról, voltak kardok, ruhák, makettek, térképek, stb, próbálták minél informatívabban bemutatni, hogy éltek itt az emberek több száz éve, aztán, amikor végeztem, észrevettem a táblát, hogy tilos a fényképezés. (>w<") Nem szólt rám senki.

Este összefutottam a németekkel és elmentünk okonomiyakit enni, hogy kipróbáljunk egy helyi specialitást. A hiroshimai fajtának az a lényege (szemben az osakaival), hogy nem káposzta van benne, hanem tészta. Ezek után gondolom nem nehéz megtippelni, hogy nekem melyik ízlik jobban. :D Vacsora után sétáltunk még kicsit a belvárosban, aztán Mirjammal elmentünk elfoglalni a szállásunkat. Egy hostelben laktunk, hogy ne kelljen az összes pénzünket szállásra költeni. Két nap pont elég is volt belőle. :D

Először arra gondoltam, hogy a miyajimai kirándulást is ebbe a posztba írom meg, de mégis külön szedem végül. Folyt. köv.