Útinapló: Miyajima
Másnap Miyajimára kirándultunk a németekkel. Hogy néha hasznos információkat is megosszak, az állomásokon lehet venni napijegyet 840 jenért, amivel a villamosra (mert Hiroshimában villamos is van) és a kompra is fel lehet szállni, sőt kedvezménnyel lehet megvenni a miyajimai felvonóra is a jegyet.
Első állomásunk a híres torii volt, hátha elcsípjük még apálykor, de már elérte a víz és nem lehetett hozzáérni. Utána elindultunk felfelé a felvonóhoz, ez pontosítva annyit jelentett, hogy amíg lehetett, szuvenírbolttól szuvenírboltig haladtunk, hogy minél tovább hűvösben legyünk. Az egy hetes nyaralásom alatt aznap volt szerintem a legmelegebb és a nap is tűzött rendesen, pedig azt hittem, Shizuoka után nem tud már a japán időjárás újdonságokkal szolgálni. :D
Aztán beszálltunk a felvonóba, ahol még melegebb volt, mint kint. A felvonót egyébként 6-8 felnőttre tervezték, de minket csak négyünket ültettek bele. Biztos úgy érezte a kezelő, hogy 4 külföldi kitesz 8 japánt is és mást már nem mert beengedni mellénk. Nem mintha maradt volna még hely egyébként. :D A kilátás viszont kárpótolt a fülledt belső térért. Kb 400m-re vittek fel minket, ahonnan 100m-t még mászni kellett a sziget legmagasabb pontjáig. Ha nem csináltam vagy ezer képet aznap minden szögből, akkor egyet sem. :D
Délután visszaballagtunk a toriihoz, ami békésen ácsorgott a tenger közepén. Megmagyarázhatatlan okokból odakerült pár fémrúd elé, nehogy a szentélyből egyetlen normális képet is lehessen róla csinálni, ez mondjuk nekem csalódás volt. Itt már mindenki kellőképpen kimerült volt az egész napos gyaloglástól, úgyhogy vettünk némi édességet és visszamentünk a belvárosba vacsorázni.
Másnap búcsút kellett vennünk Hiroshimától, ezért a korai alvás mellett döntöttünk. Folyt. köv.
Aztán beszálltunk a felvonóba, ahol még melegebb volt, mint kint. A felvonót egyébként 6-8 felnőttre tervezték, de minket csak négyünket ültettek bele. Biztos úgy érezte a kezelő, hogy 4 külföldi kitesz 8 japánt is és mást már nem mert beengedni mellénk. Nem mintha maradt volna még hely egyébként. :D A kilátás viszont kárpótolt a fülledt belső térért. Kb 400m-re vittek fel minket, ahonnan 100m-t még mászni kellett a sziget legmagasabb pontjáig. Ha nem csináltam vagy ezer képet aznap minden szögből, akkor egyet sem. :D
Délután visszaballagtunk a toriihoz, ami békésen ácsorgott a tenger közepén. Megmagyarázhatatlan okokból odakerült pár fémrúd elé, nehogy a szentélyből egyetlen normális képet is lehessen róla csinálni, ez mondjuk nekem csalódás volt. Itt már mindenki kellőképpen kimerült volt az egész napos gyaloglástól, úgyhogy vettünk némi édességet és visszamentünk a belvárosba vacsorázni.
Másnap búcsút kellett vennünk Hiroshimától, ezért a korai alvás mellett döntöttünk. Folyt. köv.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése